A San Gabriel Egyetemi Kórház kardiotorrakális sebészeti részlegének steril fényében a feszültség szinte tapintható volt. Elena Vidal kezén a sebészkesztyű feszesen feszült, miközben a monitoron villogó adatok – a kritikus A típusú aorta disszekció – világosan jelezték: Joaquín Llorente, a gőgös milliomossá vált építési vállalkozó, Mercedes férje és Álvaro édesapja percekre volt a teljes keringés összeomlásától.
A reszkető rezidens átnyújtotta a papírokat.
— Dr. Vidal… azonnal kezdhetjük? A család már aláírta az engedélyt kint, de… a felesége ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen beszéljen a főorvossal. Azt hiszi, csak egy ügyeletes sebész vezetése alatt állunk.
Elena felnézett a monitorból. A szemeiben nem volt harag, sem a bosszúvágy szikrája; csak az a fagyos, megingathatatlan szakmai nyugalom uralkodott benne, ami miatt ő lett az ország egyik legelismertebb szívsebésze.
— Küldjétek be a műtőbe — mondta hidegen Elena. — A családdal pedig majd akkor beszélek, amikor a műtét véget ért. Ha életben marad.
A Váróterem Drámája
Kint a kórház VIP várótermében Mercedes Llorente kétségbeesetten rótta a köröket. Alig tizennyolc órával azután, hogy negyvenkét rokona előtt kinevette Elenát egy fiktív szakácskönyv és egy megalázó beszólás miatt, most a világa darabokra hullott. A férje szívrohamszerű tünetekkel esett össze, és a sürgősségin azonnal a kardiotorrakális osztályra irányították.
Álvaro ott ült a sarokban, a fejét a kezébe temetve. Amikor meglátta, hogy a folyosó végén kinyílik a lift, és a főorvosi köpenyt viselő alak közeledik, hirtelen elakadt a lélegzete.
Mercedes elé lépett, az arcán a megszokott felsőbbrendűséggel, bár a szemei vörösek voltak a sírástól.
— Maga… maga az ügyeletes? Hol van a tanszékvezető? Követelem, hogy a legjobb sebész operálja meg a férjemet! Nem engedhetem meg, hogy valami tapasztalatlan…
Elena megállt mellette. Lassan, méltóságteljesen lehúzta a sebészmaszkját, és a szemébe nézett Mercedesnek.
