A csapda visszájára fordul
Evelyn Carter mozdulatlanul feküdt az ágyban, miközben a mobiltelefonja képernyőjén lassan felkúszott az időjelző: 05:45.

A digitális órába rejtett rejtett kamera fájdalmasan pontosan rögzítette az éjszakai jelenetet, de a legfontosabb az volt, hogy a felhőalapú biztonsági mentés már perceivel azelőtt eljutott Ramirez nyomozóhoz és a chicagói járőrszolgálat különleges egységéhez.

Daniel csendesen hortyogott a szomszéd párnán. A férfi, aki hét éven keresztül a férje volt, akivel egy asztalhoz ült, és akinek a cégét a saját örökségéből tartotta életben, most békésen aludt – abban a hitben, hogy néhány perc múlva az felesége bilincsben fog kikerülni a repülőtérről, örökre tönkretéve a hírnevét, és utat nyitva a Carter Holdings teljes kisajátításához.

Evelyn lassan felkelt az ágyból. Nem sietett. Felvette a gondosan előkészített, elegáns üzleti kosztümjét, megigazította a haját, és felemelte a kézipoggyászát. Pontosan tudta, mi lapul a belső rekeszben: egy régi, illegális lőfegyver, amit Margaret az éjszaka közepén csúsztatott oda, abban a reményben, hogy a repülőtéri biztonsági ellenőrzésnél azonnal letartóztatják terrorvád vagy fegyvercsempészet gyanújával.

– Jó utat, drágám – mormolta Daniel félálomban, átfordulva az ágyban, még a szemét sem kinyitva. – Remélem… sima lesz a repülés.

– Oh, Daniel, elhiheted… nagyon sima lesz – mondta Evelyn hűvös, megfontolt hangon, majd magára zárta a hálószoba ajtaját.

A repülőtéri forgatókönyv
Pontosan 06:30-kor Evelyn lépett be a repülőtér VIP indulási oldalának biztonsági zónájához. A csarnok még viszonylag csendes volt, a kora reggeli utazók kávéscsészékkel a kezükben sorakoztak a kapuknál.

Már azelőtt, hogy a táskáját a szalagra tette volna, észrevette a távolból figyelő alakokat. Két civil ruhás rendőrtiszt és a repülőtéri biztonsági szolgálat vezetője tartott felé, és az arcukra kiült a hivatalos, de kissé feszült komolyság.

– Evelyn Carter asszony? – lépett oda hozzá határozott léptekkel a biztonsági igazgató, míg a mögötte álló tisztek már a rádióért nyúltak. – Azt a bejelentést kaptuk, hogy a kézipoggyászában engedély nélküli, veszélyes tárgyat… egy lőfegyvert szállít.