Íme a történet megrázó, feszültséggel teli és méltó befejezése, amelyben fény derül Diane manipulációira, a pénzügyi kihasználásokra, és a családi igazság győzelmére:
A telefon hangszórójából áradó csend nehezebb volt, mint bármelyik kiabálás. Eric bácsikája, Arthur bácsi – a család legidősebb, legtiszteltebb tagja – lassan, megfontoltan szedte a levegőt a vonal túlsó végén.
— Eric — mondta Arthur bácsi —, amit Diane művelt azzal a kislánnyal… az nem egyszerűen gonoszság volt. Az egy kétségbeesett nő tombolása volt, aki rájött, hogy elveszítette a feletted lévő hatalmát. És most már azt is tudom, miért harcolt ennyire a pénzedért és a figyelmedért.
Eric összehúzta a szemöldökét.
— Miről beszélsz, Arthur bácsi?
— Tegnap este, miután láttam a fotókat a széttépett bizonyítványról és az üzeneteket, amelyeket Diane küldött, összehívtam a testvéreimet és az unokatestvéreket. Kiderült, hogy Diane az elmúlt hat évben nemcsak tőled kért elhavonta komoly összegeket a „békesség” és a „családi stabilitás” címén. Ugyanezekkel a szövegekkel – „szegény, magányos özvegy vagyok”, „a ház karbantartásra szorul”, „beteg vagyok” – havonta több ezer dollárt csalt ki tőlem, a nagynénémtől, sőt még a néhai férje testvérétől is.
Eric elhűlve hallgatta a szavakat. A kezében lévő pohár megremegett.
— Azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki fizet a számláit, hogy ne csináljon drámát a családi ünnepeken… — suttogta Eric.
— Mindannyian azt hittük — felelte Arthur bácsi halkan. — Mindannyiunknak azt hazudta, hogy a többiek nem törődnek vele, és csak mi segíthetünk. Cserébe pedig elvárta, hogy az ő kedvenc unokáját, Bellát kényeztessük, miközben Ellát és a többieket folyamatosan háttérbe szorította, alázta. De most, hogy leállítottad a kártyáját, és kikerültek a bizonyítékok a netre, az egész kártyavára összeomlott.
A család elfordul Diane-től
A következő napokban a lavina megállíthatatlanná vált. Arthur bácsi kezdeményezésére a család összehívott egy rendkívüli megbeszélést – Diane nélkül.
