A reggeli napfény éppen csak megvilágította a szülők házának bejáratát, amikor Connor autója megállt a felhajtón. Az udvaron már ott állt Mia új autója, ragyogó, tiszta fényezéssel. Connor kikapcsolta a motort, megragadta a bőrtáskáját, és határozott léptekkel indult az ajtó felé.
Bent a család már az étkezőasztalnál ült. Az anyja, az apja, Mia és az új kedvenc, Derek, kávézgattak és elégedetten beszélgettek. Amikor Connor belépett, az anyja arca azonnal felderült – de nem az őszinte örömtől, hanem a várható anyagi segítség reményétől.
– Ó, Connor, megjöttél! – mondta az anyja, és felállt, hogy kávét töltsön neki. – Olyan jó, hogy átgondoltad a dolgot. Derek épp most mesélte a vállalkozási tervét. Szüksége lenne egy kezdőtőkére, és úgy gondoltuk, te mint a testvére…
– Ülj le, anya – vágott közbe Connor halkan, de olyan hideg és szilárd hangon, hogy az asszony félbehajtotta a mozdulatot, és visszaült a székére.
A szobában hirtelen csend lett. Derek magabiztosan, pökhendi mosollyal hátradőlt a székén.
– Figyelj, haver – szólalt meg Derek –, tudom, hogy az étteremben kicsit feszült volt a hangulat, de ne vedd a szívedre. A család az első, nem igaz? A cégemnek csak egy kis induló segítség kell, és garantálom, hogy visszakapod a pénzed, amint…
Connor nem válaszolt neki. Ehelyett kinyitotta a bőrtáskáját, és egy vastag papírmappát tett az asztal közepére.
– Mi ez? – kérdezte az apja gyanakvóan, felvont szemöldökkel. – Újabb ajándék?
– Nem – válaszolta Connor, és kinyitotta a mappát. – Ezek számlák, átutalási bizonylatok és kölcsönszerződések az elmúlt öt évből.
A család értetlenül nézett egymásra. Connor kihúzott egy lapot, és felolvasta:
– Három éve: apa autójának teljes motorgenerálja és az új gumik. Kétmillió forint. Két éve: a ház tetőszerkezetének sürgősségi javítása, amit „kölcsönbe” kértetek. Hárommillió forint. Tavaly: Mia egyetemi tandíjának utolsó részlete és a külföldi útja. Másfél millió. És az elmúlt hat hónapban: a számláitok kifizetése, mert „átmeneti nehézségeitek” voltak.
