– Nem én fordultam veletek szembe, anya. Ti döntöttetek úgy, hogy én csak egy bankautomaták vagyok, akit a sarokba lehet állítani, ha nincs rá szükség. Harminc évetek volt arra, hogy fiaként kezeljetek, de ti a pénzt és az üres hízelgést választottátok.
Connor végignézett a döbbent, megszégyenült családon. Derek már a táskáját kapkodta, hogy elmeneküljön a lelepleződés után, Mia zokogott, az apja pedig lesütött szemmel ült, képtelenül arra, hogy a fia szemébe nézzen.
– Az órát megtarthatjátok – mondta Connor az ajtó felé indulva. – Hogy minden másodpercben eszetekbe jusson, mit veszítettetek el aznap este azon az éttermi vacsorán.
Connor kilépett a házból, becsukta maga mögött az ajtót, és fellélegzett. Ahogy beült az autójába és beindította a motort, életében először nem érzett bűntudatot. Végre szabad volt.
