II. RÉSZ: Az igazság pillanata a La Moraleja-i villában
Az étkezőben a csend olyan sűrűvé vált, hogy szinte meg lehetett volna fogni. A tizennyolc vendég – befektetők, üzleti partnerek és az újságírók – egy szót sem mert szólni. A kristálycsillár fénye megcsillant Doña Carmen antik sétapálmáján, amelynek ezüst vége határozottan koccant a márványpadlón.
Natalia arca a megszégyenüléstől hirtelen kifehéredett. Megpróbált elmosolyodni, és a táskájához nyúlt, de a testbeszéde elárulta a teljes pánikot.
— Doña Carmen… én csak… Álvaro azt mondta, hogy… — dadogta Natalia, de az idős asszony egyetlen kézmozdulattal elhallgattatta.
— Elég volt, kedvesem — mondta Carmen asszony hűvös, de acélos hangon. — Kilenc év ezelőtt én adtam azt a széket Lucíának, mert ő ült ott akkor is, amikor a fiamunokám még a lelkét is elzálogosította Vallecasban, hogy ezt a céget felépítse. Te pedig nem vagy más, mint egy múló szeszély ebben a házban, amelyet Álvaro a siker bámulatában idehozott, míg a feleségét elnyomta.
Álvaro felállt az asztaltól, az arca vörös volt a dühtől és a zavartól.
— Nagymama, ezt nem kellett volna! Túl messzire mész. Ez egy hivatalos vacsora…
— Nem, Álvaro! Te mentél túl messzire már régen — szakította félbe egy másik hang.
Az ajtóban megjelent Rebeca, Álvaro korábbi titkárnője, aki a kezében tartott egy kék irataktát. Nem a vendégek hívták meg; Doña Carmen utasította, hogy lépjen be a megfelelő pillanatban.
III. RÉSZ: A kék dosszié titka
Carmen asszony odaintette magához Rebecát, aki átnyújtotta az iratcsomót az idős asszonynak.
— Azt hitted, Álvaro, hogy a cégbirodalom, amit alapítottatok, csak a te érdemed? — kérdezte Carmen asszony, miközben kinyitotta a kék dossziét, és kihúzta belőle a papírokat. — Nézd csak meg ezeket. Kilenc évvel ezelőtt Vallecasban Lucía nemcsak a karkötőjét adta el. Az a szoftveres szabadalom, amelyre az egész cég épül, jogilag Lucía nevére lett bejegyezve az első fázisban, mert neked akkor még hitelképes neved sem volt. Ha el akarsz dicsekedni a szerződésekkel, akkor tudd meg: Natalia nem a cég új szakasza, hanem az a személy, akinek a nevére át akartátok íratni a részvényeket, hogy Lucíát minden jogától megfosszátok.
