II. RÉSZ: A múlt árnyai a Torrejóni bázison
A Boeing dübörgő kerekei simán értek talajt a Torrejón-i bázis extra hosszú, katonai szabványú kifutópályáján. Amint a gép lelassult, és a hajtóművek csendesebbre váltottak, a pilótafülkében fojtogató csend uralkodott.
Sergio Montalbán – a 34 éves idegenvezető, akinek az arcáról még mindig csorgott az izzadság – hitetlenkedve nézett az idős hölgyre, Carmen Valdésre. Az a gúnyos magabiztosság, amivel néhány perce még a kabinban lenézte az ezüst szárnyemblémát, füstté vált.
A fülke ajtaja hirtelen kinyílott. Két katonai rendész és egy magas rangú ezredes lépett be, a kezükben egy sürgős jelentéssel. De nem a rendfenntartóké volt az első szó.
Az ezredes – akinek a vállán a rangjelzések azt mutatták, hogy a bázis parancsnoka – egyenesen Carmenhez lépett, feszes katonai tisztelettel tisztelgett, majd rekedt, mély hangon így szólt: — Sombra 6. Azt hittük, az 1988-as események óta ezt a nevet már soha többé nem halljuk a frekvencián.
Carmen megigazította a kék kabátját, levette a kesztyűjét, és nyugodtan bólintott. — A motorok változnak, ezredes, de a fizika törvényei ugyanazok maradnak. Kár, hogy a mai fiatal túravezetőknek elfelejtik megtanítani, mi az az aszimmetrikus tolóerő, mielőtt gombokat nyomogatnának.
Sergio elvörösödött. — Ő… Ő csak egy utas! — dadogta Sergio, miközben a rendészek felé fordult. — Beavatkozott a repülésbe! Letartóztatásba kellene helyezni!
Az ezredes ráközelített a tekintetével Sergiora, majd hűvösen így szólt: — Fia,ha ez az utas nem veszi át a vezérlést, miközben te a pánikrohamod küszöbén álltál, akkor most ezer darabban égne a gép Castilla-La Mancha mezőin, és 186 ember haláláért felelnél. Biztonsági őrizetbe vétel? Inkább örülj, hogy nem vonjuk meg azonnal a jogosítványodat.
