Három órával később a bázis parancsnoki irodájában Carmen Valdés egy csésze fekete kávét tartott a kezében. Az asztalon egy vastag, megsárgult papírdosszié feküdt, amelyen piros betűkkel ez állt: SZIGORÚAN TITKOS – INTA TESZTPILÓTA PROGRAM (1988).
Az ezredes kinyitotta a dossziét, és átlapozta a dokumentumokat. — 38 éve mindenki azt hitte, hogy Sombra 6 lezuhant a Sierra de Madrid feletti titkos tesztrepülés során, amikor a prototípus hajtóműve felrobbant. Azt hittük, halott vagy, Carmen.
Carmen elmosolyodott – egy olyan halvány, bölcs mosoly volt ez, amelyet csak a túlélők ismernek. — A hajtómű felrobbant, ezredes. De egy jó tesztpilóta soha nem száll ki anélkül, hogy ne nézné meg, hová esik. A spanyol légierő nem bírta volna el a botrányt, hogy egy nő vezette a legfejlettebb szuperszonikus programot, ezért a nevem eltűnt a hivatalos nyilvántartásból. Cserébe csendet kaptam, és egy békés nyugdíjat. De úgy látszik, a levegő még mindig hív.
A folyosón a 186 utas már biztonságosan elhagyta a gépet, és buszokkal indult tovább a végső úti céljuk felé. Sokan közülük nem is sejtették, hogy egy legenda mentette meg az életüket.
IV. Rész: Epilógus – A végtelen égbolt alatt
Két nappal később a madridi sajtóban csak egy rövid hír jelent meg arról, hogy egy Barcelona és Sevilla közötti járat technikai hiba miatt kényszerleszállást hajtott végre Torrejónban, de sérülés nem történt. Sergio Montalbán nevét örökre eltávolították a kereskedelmi légitársaságok vonalairól, és az eset a belső vizsgálatok archívumába került.
Carmen Valdés aznap délután otthonában, egy kis vidéki ház teraszán ült Madrid közelében. A nap lassan lemenő sugara narancssárgára festette a horizontot.
A kezében nem a modern okostelefon volt, hanem az a kis ezüst szárnyembléma, amit a kiskabátján hordott. Megérintette a fém hűvös felületét, felemelte a tekintetét a magasban húzódó fehér kondenzcsíkokra, és halkan elmosolyodott.
Az égbolt talán megváltozott az elmúlt évtizedekben, de a szabadság, amit a fellegek között talált,örökre az övé maradt.
Vége.
