II. RÉSZ: A szürke mappa és a hiányzó összegek
Rafael Valcárcel idős kezével kinyitotta a belső audit által átadott szürke mappát. A tekintete végigsiklott a papírokon, és ahogy haladt előre a sorokon, az arca elsötétült. Nemcsak a vállalat pénzén finanszírozott titkos szállodai tartózkodásokról volt szó, amelyeket Álvaro a kommunikációs igazgatónővel, Irene Vidallal folytatott; ennél sokkal súlyosabb pénzügyi szabálytalanságok bukkantak fel.
— 18 600 euró… — mormolta Rafael döbbenten. — Egyenes átutalás a Grupo Valcárcel egyik spanyolországi fióktelepének számlájáról egy offshore számlára, amelyet közvetlenül Álvaro kezelt. És ez csak a kezdet.
Clara csendben állt az asztal mellett. Az évek során, miközben a családi körben lekezelően bántak vele, és arra kényszerítették, hogy adja fel a stratégiai elemzői karrierjét, senki sem vette észre, hogy a szeme nem felejtett el semmit. Amikor Álvaro kinevezését ünnepelni akarták, a férje elkövette a legnagyobb hibát: alábecsülte a feleségét.
— Rafael — szólalt meg Clara hűvös, határozott hangon. — Álvaro nemcsak a házasságunkat árulta el, hanem a cég pénzét is lopja, miközben a saját családja nevében készül átvenni a vezérigazgatói széket.
Az alapító mély levegőt vett. A 78 éves férfi egész életét a Grupo Valcárcel felépítésének szentelte, és semmi sem irritálta jobban, mint a hűtlenség – nemcsak a magánéletben, de a vállalati becsületben is.
— Mit akarsz tenni, Clara? — kérdezte Rafael, miközben a szemébe nézett.
— Megadom a lehetőséget, hogy a tanács tisztességesen járjon el, mielőtt a botrány a nyilvánosság elé kerül. De az esti igazgatótanácson én is ott leszek.
III. RÉSZ: Az igazgatótanácsi ülés és a leleplezés
Este 20:00 órakor a Valcárcel Csoport főkonferenciaterme zsúfolásig tele volt. A hosszú mahagóni asztal körül a cég legbefolyásosabb tagjai ültek. Álvaro a terem élén, magabiztos, ragyogó mosollyal foglalt helyet, mellette az anyja, Carmen, aki elégedetten igazgatta a gyöngynyakláncát.
