Elmentem abba a villába, amit a férjem az osztalékommal fizetett, és ott találtam a szeretőjét egy gyerekkel, akit a sógoraim örökösként kezeltek. Rám nézett, és azt mondta: “Te vagy a megfelelő név.” Nem vitatkoztam: felhívtam az ügyvédemet, és elrendeltem, hogy ürítsék ki a házat. Aztán megjelent egy mapp furcsa fizetésekkel a szüleim balesete körül.

IV. Epilógus – Új horizont Nuevos Ministerios felett
Három hónappal később a Nuevos Ministerios közelében lévő lakás konyhájában a reggeli napfény melegen sütött be az ablakon.

Clara egy csésze friss kávét tartott a kezében. Nem volt már ott a feszültség, a félelem vagy az a zsarnoki légkör, ami korábban megfojtotta az életét. A Valcárcel Csoportnál megreformálták a belső ellenőrzést, Rafael pedig hivatalosan felkérte Clárát, hogy vegye át a Stratégiai Elemzési Osztály vezetését – ezúttal független igazgatóként, a saját neve és érdemei alapján.

Álvaro és Irene ügye a bíróság előtt állt, a cég pedig visszakövetelte az ellopott összegeket. Carmen soha többé nem kereste Clárát.

Clara kinézett az ablakra a madridi utcákra, felsóhajtott, majd elmosolyodott. Az új élet nem este kezdődött, ahogy Álvaro ígérte – hanem azon a napon, amikor ő maga döntött úgy, hogy véget vet a csendnek.

Vége.