2. RÉSZ: A múlt árnyai és a megváltó igazság
A levegő azonnal megfagyott a hatalmas étkezőben. Alejandro magasra emelt keze ott függött a levegőben, megállítva a mozdulatot, miközben a fiára meredt, akinek az arcán a dac mögött most félelem és mérhetetlen fájdalom bujkált. Mateo a mellkasához szorította az ezüst ereklyetartót és a szakadt fényképet, mintha az élete múlna rajta.
Mariana nem habozott egyetlen másodpercig sem. Felpattant az asztaltól, és határozott léptekkel Alejandro és a fiú közé állt, megakadályozva a csapást.
– Ha megütöd, azzal nem az emlékét törlöd ki, Alejandro, hanem a maradék szeretetét is, amit irántad érez! – mondta Mariana éles, mégis hűvös hangon, szembenézve a férfival.
Alejandro keze lassan leereszkedett. A szemeiben a düh lassan átadta a helyét a döbbenetnek és a belső gyötrelemnek. Hátrafordult, és szótlanul viharzott ki a szobából, a léptei visszhangot vertek a sötét folyosón.
Mateo remegett. Emiliano az asztal alól bújva síri csendben figyelte az eseményeket. Mariana leguggolt a legidősebb fiú mellé, gyengéden megérintette a vállát, és elvette tőle a fényképet. A képen egy gyönyörű, mosolygós nő – Valeria – állt, de a kép széle szándékosan volt elszakítva, mintha valaki ki akarta volna törölni a múltat.
– Nem akartalak feldühíteni, Mariana – suttogta Mateo, miközben a könnyei végre utat törtek maguknak. – Csak… csak emlékezni akartam arra, milyen az, amikor valaki átölel. Apa soha nem beszél róla. Olyan, mintha soha nem is létezett volna.
– Tudom, kincsem – mondta lágy hangon Mariana. – De a fájdalmat nem lehet eltemetni a falak mögé. Együtt megkeressük a módját, hogy békében emlékezzetek rá. Most viszont menjetek aludni. Holnap új nap virrad.
A zárt ajtók titka
Másnap reggel a Hacienda Los Laureles csendesebb volt a szokásosnál. Alejandro nem mutatkozott a reggelinél; a dolgozószobájába zárkózott. Mariana elkészítette a reggelit a fiúknak, akik az éjszakai vihar után sokkal csendesebbek és fegyelmezettebbek voltak. Miután elindította őket a nevelőkhöz, Mariana elhatározta, hogy szembenéz a házzal és a gazdájával.
