“Próbálkoztak,” mondtam halkan. “És néha a próbálkozás a kezdet.”

Lent Noah két pohár vizet töltött ki, nem bort.

“Próbálkozni,” mondja.

Felemeltem a poharamat.

“Hogy túléld azokat, akik megtanítottak neked csinálni.”

Kint a világ csendes volt.

Nem az a típus, aki várakozik.

A fajta, amit megérdemeltek.

Először gondoltam, hogy így is maradhat.

Ha azért jöttél ide a Facebookról, mert ez a történet megmaradt veled, kérlek, térj vissza a Facebook-bejegyzéshez, lájkold, és kommentelj pontosan: Tisztelet. Ez a kis gesztus többet jelent, mint amire látszik. Támogatja a mesélőt, segít abban, hogy a történet több emberhez jusson, és valódi motivációt ad az írónak, hogy továbbra is meséljen neked hasonló történeteket.