A csend ezután nehéz volt. Randall elkezdett kiabálni, hogy szenilis vagyok, és bíróságra visz, hogy bizonyítsa a alkalmatlanságomat.

“Visszahozhatod az ügyvédedet, de mindenképp bizonyítsd azt is, hogy a ház a tiéd!” válaszoltam. A költöztetők nem engedték ki a bútorokat, mivel én voltam a törvényes tulajdonos, és megtagadták a belépést.

Randall és Penelope vissza voltak kényszerítve az autóikba, a síró gyerekek pedig a hátsó ülésen ültek. Olyan megaláztatás érzésével távoztak, amit még soha nem tapasztaltak. Láttam, ahogy elsétálnak.

 

Beszálltam Beverly autójába, és elindultunk az új otthonomba, Oak Ridge-be. Az új otthonom tökéletes volt: kisebb, és sokkal könnyebb egyedül karbantartani.

Néhány hónappal később Randall végre meglátogatott engem. Bocsánatot kért a viselkedéséért. Bevallotta, hogy soha nem vette figyelembe az érzéseimet. Mondtam neki, hogy mindig szívesen látjuk, amíg tiszteletben tartja a határaimat és a magánéletemet. Végre újra úgy éreztem magam, mint Henrietta Miller, egy olyan életet élve, ami igazán az enyém.