Elle nem válaszolt semmit. Csak közelebb húzta magához a takarót, és a kinti eső cseppjei lassan elhalkultak a belső melegben. Az életünk talán nem lett hirtelen fényes vagy tökéletes, de abban a pillanatban, a délutáni félhomályban, pontosan ott voltunk, ahol lennünk kellett.