De valami nem stimmelt.
Az aláírás nem az övé volt. Valaki óvatosan, de határozottan meghamisította Claudia kézírását. És a dokumentum tetején lévő összeg kitörölte a maradék kétségeit: 1 400 000 euró – egy titkos kereskedelmi hitel, amelyet Javier a felesége ingatlanjainak fedezetére vett fel, hogy Lucíával közös ingatlanokat és vállalkozást indítson Madrid külterületén.
Ahogy Claudia a papírt a napfény felé tartotta, a nagymamájától örökölt régi piros kőmedál hirtelen furcsa, perzselő hőt árasztott. A lánc megégette a bőrét; amikor letette az asztalra, a medál felülete megfeketedett, mintha a hamis aláírás és a csalás súlya fizikai tűzzé vált volna a kezében.
– Ez nemcsak hűtlenség, Claudia – mondta az ügyvédnő, miközben átvette a hamisított dokumentumot. – Ez grandiózus gazdasági csalás. Javier nemcsak a házasságot rombolta le, hanem börtönbe is küldte saját magát.
A Végjáték
Egy héttel később a chamberí-i lakás ablakából Claudia nézve nézte a várost. A telefonja képernyőjén felvillant Javier kétségbeesett üzenete: „Claudia, kérlek, beszéljünk! Lucía elhagytatott, a számláim zárolva vannak, a rendőrség keres a hitel miatt… Kérlek!”
Claudia némán letiltotta a számot.
A piros kőmedál hamvaitszerűen hűlt ki a faasztalon. A múlt fogsága véget ért; a karrierjét ugyan feladta érte egykor, de most, a függetlenségével és a saját igazságával a kezében, egy teljesen új élet várt rá.
