A szobában csend lett. Meena remegő kézzel ült le az egyik székre, miközben a doktor megnyitotta az aktatáskáját, és kivett belőle egy hangfelvételt, valamint egy titkosított orvosi jelentést.
– Priya nem szívrohamban halt meg – kezdte Vikram, és a hangja megremegett. – Azon az éjszakán, miután a ceremónia véget ért, Rajiv belépett a szobába. Priya rettegve ült az ágy szélén. A lány egyértelművé tette, hogy nem akarja őt, nem engedi, hogy hozzáérjen, és könyörgött, hogy hagyja békén. Rajiv – aki hozzászokott, hogy a pénzéért bármit és bárkit megkaphat – nem tudta elviselni az elutasítást. A büszkesége és a düh elvakította.
A doktor mély lélegzetet vett, mielőtt folytatta volna.
– Rajiv nem fizikai erőszakot alkalmazott a hagyományos értelemben, mert tudta, hogy a külsérelmi nyomok gyanút keltenének. Ehelyett egy nagyon veszélyes, általam felírt erős nyugtatót és vérnyomáscsökkentőt kevert a lány poharába, amit az esküvői rituálé részeként itatott meg vele. Azt hitte, a szer csak elkábítja és engedékennyé teszi Priyát. De nem számolt azzal, hogy Priya teste a végletes stressz, a sokk és a kimerültség miatt teljesen máshogy reagál a vegyületre.
Meena könnyeit nyelve hallgatta az orvost.
– A gyógyszerek kölcsönhatásba léptek a lány szervezetében uralkodó akut szorongásos sokkal – folytatta a doktor. – A vérnyomása másodpercek alatt az összeomlás szélére zuhant, a légzése lelassult. Amikor Rajiv észrevette, hogy a lány eszméletét veszti és kékülni kezd az ajka, nem hívta azonnal a mentőket. Félt a skandallumtól, félt, hogy kiderül, mit tett. Inkább bezárta az ajtót, és órákig várt, remélve, hogy a lány magához tér. Csak hajnali háromkor hívott el engem.
– És amikor odaért? – kérdezte Meena fojtott zokogással.
