“A válás után felveszem a pénzt a közös számlánkról. Elena egyáltalán nem tud a pénzügyekről. A legfontosabb, hogy a gyerekek születése előtt elkészítsem.”
Éreztem, ahogy a vér az arcomra tör.
— Pénz nélkül akart hagyni?
Victoria bólintott.
— És azt is mondta, hogy nem akar semmi köze a gyerekekhez. Azt hittem, furcsa gyerekekről beszél.
Ugyanazon az estén továbbítottam a hírt Szófiának.
Mindent alaposan elolvasott.
“Ez komoly,” mondta a nővérem. — Ezeket az üzeneteket felhasználhatjuk pénzügyi érdekeidnek védelmére. De ne feledd: a felügyeleti vagy szülői jogok megvonása külön eljárás. Egy hűtlenség önmagában nem elég.
Két nappal később Mark megkapta a válási papírokat.
Elolvasta az első oldalt, és nevetett.
— Szóval tényleg úgy döntöttél, hogy elhagysz engem?
— Igen.
— Két gyerekkel? Van egyáltalán fogalmad arról, mennyibe kerül?
— Igen, igen.
Gondatlanul dobta az asztalra a dokumentumokat.
— Csodálatos. De ne gyere később mászni.
Egyenesen a szemébe néztem.
— Ne aggódj. Nem fogom.
Mark összepakolta a bőröndjét és elment.
Határozottan meg volt győződve arról, hogy Viktoriával fog összeköltözni.
De az első meglepetés a lakása előtt várta őt.
Victoria maga nyitotta ki az ajtót.
Mellette két nagy táska volt az ő dolgaival.
“Vidd magaddal,” mondta.
— Mi a baj, drágám?
Kihúzta az ujjából a gyűrűt, amit a visszaküldött gyűrű helyett vett.
— Ne hívj így.
— Viktoria, teljesen megőrültél?
— Beszéltem a feleségeddel.
Mark olyan sápadt el, mint a kréta.
— Mondott neked valami ostobaságot?
— Ikrekkel várható, Mark!
Megpróbálta megfogni a kezét.
Victoria hátralépett.
— Azt mondtad, szabad vagy. Hogy nincsenek gyerekeid. Hogy az exfeleséged tönkretette az életed.
— Nem olyan egyszerű.
— Igen, Mark. Egyszerű. Hazudsz.
A táskákra mutatott.
— És még egy dolog. Elküldtem Elenának az egész üzenettörténetünket. Mindent. Beleértve az üzeneteidet is a pénzről.
Mark arckifejezése hirtelen megváltozott.
— Nem volt jogod erre!
— És jogod volt hazudni két nőnek?
