Anyám ekkor hirtelen megfordult, és a fiára meredt, mintha most látná először életében.
– Kyle… mi ez? – suttogta anya, és a kezével a mellkasára kapott. – Milyen bérbeadás? Te azt mondtad… azt mondtad, hogy te újítod fel a tetőt, azért vagy itt olyan sokat!
– Anya, fogd be! – csattant fel Kyle, és a pánik végleg átvette az uralmat rajta. – Nem volt pénzem! A vállalkozásom bedőlt, és ez a rohadt ház csak állt itt üresen, amíg Heidi Chicagóban ült a kis irodájában! Miért ne kerestem volna egy kis pénzt rajta?!
Owennel és Poppyval a háttérben ültem a kíchívható nyugágyon. Owen szorosan fogta a kishúga kezét, de már nem félt. Csak nézték a nagybátyjukat, aki pillanatok alatt elveszítette az irányítást a saját kis színjátéka felett.
Az igazi vendégek
Mielőtt a helyettes seriff bármit mondhatott volna Kyle-nak, egy másik autó – egy nagyméretű, idegen rendszámú SUV – kanyarodott be a kavicsos feljárón, és állt meg a rendőrautó mögött.
A kocsi ajtaja kinyílt, és egy középkorú házaspár szállt ki belőle, két tinédzser gyerek kíséretében. Zsákok, strandtörölközők és hűtőtáskák lógtak a kezükben. Amikor meglátták a rendőröket és a csoportot a verandán, döbbenten megálltak.
– Elnézést… – mondta a férfi, egy kicsit bizonytalanul. – Mi vagyunk a minneapolisi család. Kyle Hogan bérbe adta nekünk a kabint erre a hétre. Mi fizettünk 1900 dollárt előre. Valami baj van?
Marcela, az ügyvédem azonnal odalépett hozzájuk egy kedves, de határozott mosollyal.
– Jó napot kívánok. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de önöket átverték – mondta Marcela. – Ez a ház nem Mr. Hogan tulajdona. A valódi tulajdonos – Heidi Strand asszony – itt van a gyerekeivel. Mr. Hogan illegálisan hirdette meg és adta ki az önök ingatlanát, amibe semmilyen joga nem volt.
A minneapolisi család feje elvörösödött dühében.
– Hogy mit csinált?! Mi kifizettük a teljes összeget! Hol a pénzünk, Hogan?!
