– Asszonyom – fordult hozzám a bíró, miközben a hangja megenyhült. – Sajnálom, amit a kislányának és önnek át kellett élnie ebben a teremben. De ígérem, a bíróság ezt nem hagyja következmények nélkül.
A folyosón
A tárgyalást fél órára felfüggesztették. Amikor kimentem a folyosóra, a nővérem már ott állt Lilyvel. A kislányom a szoknyámba kapaszkodott, a szeme piros volt a sírástól.
– Anyu… ugye nem bántanak minket többet? – súgta vékony, remegő hangon.
Letérdeltem elé, a vállára tettem a kezem, és a szemébe néztem. A fájdalom, amit az arcomon éreztem, hirtelen eltörpült a lányom félelme mellett.
– Nem, kincsem – mondtam, és miközben mosolyogtam, a könnyek kicsordultak a szememből. – Senki soha többé nem fog bántani minket. Ígérem.
A nővérem átkarolt minket, és halkan megjegyezte: – A rendőrök már elvitték Patriciát a kapitányságra. Ryan pedig bent maradt a tárgyalóteremben a saját ügyvédjével, aki épp most próbálja lebeszélni a hajójáról, mert láthatóan teljesen összeomlott.
Nem is kellett sok idő. Amikor visszatértünk a lezárult jegyzőkönyv miatt, a bíró már meghozta az ideiglenes, de mindent eldöntő ítéletet:
-
Lily felügyeletét azonnali hatállyal kizárólagosan nekem ítélték.
-
A Ridgeline Avenue-i otthonunkat – ahonnan Ryan korábban kizárt minket – azonnali hatállyal visszakaptuk; Ryannek és az anyjának tilos volt huszonöt kilométeres körzetben megközelítenie minket.
-
A rejtett vagyonmozgások és offshore számlák miatt a bíróság befagyasztotta Ryan összes számláját, és büntetőeljárást indított a vagyon elrejtettsége miatt.
Új élet a vihar után
Három héttel az eset után a Ridgeline Avenue-i ház újra a miénk volt.
Azon az estén, amikor végleg kipakoltuk Ryan cuccait a garázsból, a naplemente aranyló fénye esett a nappalira. Lily a szőnyegen játszott a babáival, boldogan és gondtalanul, mint egy hatéves kislány, akinek újra biztonságban van a világa.
