— Hölgyeim és uraim — kezdte Álvaro, miközben felemelkedett a helyéről. — Ma egy új korszak kezdődik a Grupo Valcárcel történetében. Büszke vagyok arra, hogy a családi örökséget és a jövőt…
Az ajtó hirtelen kinyílt.
Clara lépett be a terembe. Nem a megszokott, háttérben húzódó, csendes feleségként érkezett; elegáns, sötét kosztümöt viselt, a tartása pedig olyan egyenes volt, mint régen, amikor még stratégiai elemzőként dolgozott ugyanebben az épületben.
Carmen azonnal felhúzta a szemöldökét, és gúnyosan felnevetett.
— Clara? Ugyan már, kedvesem, ez nem a te helyed. Az esti bankett holnap lesz, most az igazgatótanács zárt ülését tartjuk.
Álvaro arca is megdermedt.
— Clara, mit keresel itt? Nem is kellett volna eljönned.
Clara odasétált az asztalhoz, kinyitott egy elegáns bőrmappát, és letette Rafael elé, majd a kivetítő felé intett. A háttérben lévő nagy monitoron hirtelen felvillantak a belső audit dokumentumai, a szállodai számlák, Irene Vidal nevére szóló utalások, valamint az a bizonyos videó, amelyen Álvaro a hotelszobában nevetett.
A teremben azonnal halotti csend lett.
Álvaro elvörösödött, a hangja remegett a dühdtségtől.
— Ez… ez egy hamisítvány! Valaki megpróbálja tönkretenni a kinevezésemet! Clara, te megőrültél?
— Nem, Álvaro, nem őrült meg — szólalt meg mély, dörgedelmes hangon Rafael Valcárcel, miközben felállt a székéből. — Az audit osztály átvizsgálta az adatokat. Nemcsak a magánéletedben buktál le, hanem a vállalat pénzének elsikkasztásában is. A 18 600 eurós átutalás és a céges kártyával fizetett titkos utak mind itt vannak a fekete-fehér dokumentumokon.
Carmen elszörnyedve nézett a fiára.
— Álvaro… ez nem lehet igaz…
— De az — mondta Clara, és egyenesen a férje szemébe nézett. — Sosem értetted, Álvaro, mit jelent ehhez a családhoz tartozni. Azt hitted, a neved megvéd minden aljességtől. De most vége. Az ügyvédem már elküldte a feljelentést a gazdasági bűnözési hivatalnak, a válókeresetet pedig beadztam.
