Solo un pequeño auditorio lleno de personas que escucharon su experiencia con respeto.

Al terminar, Arturo se acercó a ella.

—¿Sabes que todavía guardo el recibo de cuando compraste ese vestido?

Elisa se echó a reír.

—Eres incapaz de tirar un papel.

—Costó 49 euros.

—Y tú dijiste que era demasiado.

—Porque entonces teníamos 63 euros en la cuenta.

A vállára hajtotta a fejét.

“Jó vásárlás volt.

Arturo gyengéden megölelte.

“A legjobb, amit abban az évben csináltunk.

Paul az ajtótól figyelte a jelenetet.

Sok időt töltött azzal, hogy hitte, egyszer majd örököl majd épületeket, befektetéseket és bankszámlákat.

Aznap délután megértette, hogy a szülei egész életükben próbáltak valami sokkal nehezebb dolgot hagyni neki.

És amikor Elisa meglátta, hogy közeledik, kinyújtotta a kezét hibástalanul.

Mert azon az éjszakán, Madrid legfényűzőbb szállodájában, Claudia azt hitte, hogy a 49 eurós ruha a legolcsóbb a szobában.

Anélkül, hogy tudta volna, hogy ez az egyetlen dolog, aminek értékét nem tudta pénzzel megvenni.