A tárgyalóterem ajtaja kinyílt, és Evelyn lépett be. Nem egyedül jött: két cégjogi ügyvéd és Ramirez nyomozó kísérte.
– Daniel… – nyögte ki Margaret, a drága gyöngysorát markolva, miközben a hangja remegett a dühtől és a félelemtől. – Hogy merted ezt tenni a saját férjeddel? A családdal?!
Evelyn megállt az asztal végénél, a kezében tartva a cég többségi tulajdonjogát (az 52 százalékos részvénycsomagot) igazoló hivatalos iratokat.
– Család? – nézett rájuk Evelyn olyan jeges nyugalommal, hogy mindketten megremegtek. – Hét éven keresztül tűrtem a gúnyolódásotokat. Tűrtem, hogy a hátam mögött kisajátítsátok a cégemet, és azt hittétek, hogy a csendem a gyengeség jele. De tévedtetek. A csendem csak arra szolgált, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtsek ahhoz, hogy egyszerre söpörjalak ki benneteket ebből az épületből.
Daniel felugrott a székéből, a szemei vadul cikáztak.
– Evelyn, kérlek… beszélgessünk! Házasok vagyunk! Megoldhatjuk!
– A házasságunknak ma reggel, pontosan hat órakor vége válása lett, amikor a te hívásod megérkezett a rendőrségre – mondta Evelyn, és az asztalra dobta a válókereseti, valamint a vagyonelkobzási papírokat. – És ami a Carter Holdingsot illeti… a mai naptól kezdve a nevem nemcsak a részvényesek listáján szerepel az első helyen, hanem én vagyok a cég új vezérigazgatója is.
Ramirez nyomozó intett a két egyenruhás tisztnek, akik csendesen léptek be a terembe.
– Margaret Carter és Daniel Carter, letartóztatják önöket csalás, sikkasztás, okirathamisítás és hatóság félrevezetése vádjával – mondta a nyomozó, miközben a bilincs fém csattanása betöltötte a fényűző irodát.
Az új kezdet
A délutáni napfény áttörött a felhőkarcoló üvegablakain, aranyló fénnyel borítva be a nagy irodát, amely mostantól kizárólag Evelyn irányítása alatt állt.
Evelyn az íróasztala mögött állva kinézett a városra, amely a lábai hevert. A hosszas, fojtogató évek, a megaláztatások és a folyamatos gyanakvás véget ért. Nem volt többé a sarokba szorított, csendes feleség.
