– Clara… beszélnünk kell. Kérlek. Ez az egész egy óriási félreértés. A bírósági zárolás… leállították a cégem operatív számláit. Nem tudom kifizetni az alkalmazottaimat!
– Hat évig nem tudtam megjavítani a műhelyemben a törött padlódeszkát, Grant – feleltem fagyos nyugalommal. – Hat évig havi 212 dollárt spóroltam össze a lányomnak, miközben te és Diane 3,1 millió dollárt utaltatok át magatoknak apám életmunkájából.
– Clara, én vigyáztam a pénzedre! — kiabálta a telefonba, próbálva átváltani támadó üzemmódba. — Apád cége csődközeli állapotban volt! Én fektettem be a fennmaradó tőkét, én csináltam belőle 44 millió dollárt! Jár nekem a tanácsadói díj!
– Akkor miért kellett hozzá a negyedik oldal, Grant? — kérdeztem halkan. — Miért kellett odaírni a hamis monogramot? És miért Lila Vance hitelesítette?
A vonal túlsó végén olyan mély, megsemmisítő csend támadt, hogy szinte hallani lehetett a férfi összeomlását.
– A bíróságon találkozunk — mondtam, és bontottam a vonalat.
A szembesítés
Három nappal később bírósági meghallgatást tartottak Columbusban a vagyoni zárlat fenntartásáról és a rendkívüli vagyonkezelő kijelöléséről.
Az ülésteremben ott ült Grant, méregdrága öltönyében, de az arca hamuszürke volt. Mellette ült Diane, a mostohaanyám. Diane elegáns mink bundát és gyémántfülbevalót viselt, de a szemeiben tomboló düh és pánik keveréke látszott. Amikor beléptem a terembe Naomival, Diane felpattant a helyéről, és odasziszegte felém:
– Te hálátlan dög! Apád semmit sem akart rád hagyni! Én tartottam el őt, míg te a koszos műhelyedben bütyköltél! Azt a céget eladtuk, a pénz az enyém!
– Csendet a teremben! – dörrent meg a bíró kalapácsa.
Naomi lépett a emelvény elé. Nem kiabált, nem teátrálisan gesztikulált. Csupán kivetítette a tárgyalóterem monitorsorára az igazságügyi írásszakértő hivatalos jelentését.
A képernyőn óriásira nagyítva megjelent a negyedik oldal margóján lévő monogram: CW. Mellé tették a húsz évre visszamenő, hivatalos dokumentumaimon szereplő valódi szignómat: CMW. Az írásszakértő részletes elemzése feketén-fehéren kimondta: a negyedik oldalon található szignó hamisítvány, amelyet egy tustollal másoltak át egy másik dokumentumról.



