A Mercedes-féle Csapda
Közben a La Moraleja-i villa csendesnek tűnő, de feszültséggel teli falai között Mercedes a táskáját pakolta. A telefonja folyamatosan csörgött; az ügyvédek és a belső ellenőrök már úton voltak, miután Álvaro egyetlen SMS-ben azonnali hatállyal felfüggesztette a házvezetőnő munkáját, hivatkozva a kiskorú veszélyeztetésére és az illegális gyógyszeres kezelésre.
Mercedes nem számított erre. Azt hitte, a villa urasága túl messze jár a saját pénzügyi birodalmában ahhoz, etetés és egészségügy terén bármit is észrevegyen. De most, hogy a felelősségre vonás elkerülhetetlen volt, a félelem átvette az irányítást.
Az Igazság Útja
A kórházban Álvaro leült az ágy szélére, és óvatosan megfogta Alba kezét – ugyanazzal a gyengédséggel, amivel régen a feleségét érintette, mielőtt a pénz és a távolság elválasztotta volna őket egymástól.
— Megbocsátasz nekem, Alba? — kérdezte Álvaro, és a hangja megtört. — Hogy vak voltam… hogy a pénzt és a cégeket helyeztem előtérbe, miközben a saját családom darabjaira hullott?
Alba gyengéden elmosolyodott, és a fejét rázta.
— Nem kell bocsánatot kérned tőlem, Álvaro. Csak maradj velünk. A gyerekeknek nem milliókra van szükségük a bankszámlán, hanem egy apára, aki végre otthon van.
A kórterem ajtajában Nico és Dani álltak, megszeppenve, de amikor meglátták, hogy az apjuk átöleli Albát, mindketten berohantak, és szorosan belekapaszkodtak a kabátjába.
Álvaro pedig megértette: a harmincmillió eurós birodalom mit sem ér, ha az ember a saját otthonában idegenként él. Itt volt az ideje, hogy újraépítsen mindent – nem a papírokon, hanem a szeretetön.
