Mark próbált mosolyogni.
“Anya, mi számít ez?” Mindenesetre egyszer minden az enyém lesz.
“Talán egyszer.” De amíg élek, én fogom dönteni a vagyonomaimról.
Ezután a kapcsolatuk gyorsan romlott.
Eleinte a fia próbálta szavakkal nyomást gyakorolni. Aztán elkezdte azzal vádolni, hogy nem bízik benne, és egy nap odáig ment, hogy közvetlenül elmondta neki, hogy megakadályozta, hogy megszabaduljon attól, ami “jogosan a családé” volt.
De Eleonora továbbra sem engedett.
Aztán Mark úgy döntött, hogy a szokásos fenyegetések nem elégek.
Egy délután két őre elment az anyja házához, és közölték neki, hogy a fia sürgősen beszélni akar vele a farmházban.
Amikor a nő megérkezett, a medence melletti udvarra vitték.
Mark és Clara már ott voltak.
Előttük egy nagy fém tállkatartó volt, tele vörös forró parázssal, mellette pedig vastag zsák.
Eleonora azonnal megértette, hogy valami szörnyű fog történni.
Mark ismét átnyújtotta neki a dokumentumokat.
“Ez az utolsó esélyed, hogy mindent önként aláírj.
“Nem.
A férfi az őrökre nézett.
“Akkor mutasd meg neki, mennyire komolyan gondolom.
Megragadták a nőt, megkötözték a kezét, és egy nagy zsákba tették. Próbált ellenállni, de a két férfi gyorsan becsukta a ruhát.
Közben Clara Mark mellett állt, kapaszkodott a karjába, nyugodtan figyelte, mi történik.
Az őrök felemelték a nehéz zsákot, és lassan közelebb hozták a parázsokhoz.
A hőség egyre intenzívebbé vált.
“Aláírni fogsz?” kérdezte Mark hangosan.
Nem jött válasz a zsák belsejéből.
“Anya, ne csinálj hülyeséget. Csak mondd azt, hogy igen, és vége az egésznek.
Ismét csend.
Mark összevonta a szemöldökét.
Meg volt győződve róla, hogy az idős hölgynek már sírnia kellene és könyörögnie, hogy hagyják abba, de valamiért csendben maradt.
“Engedd le még mélyebb,” parancsolta meg.
Az őrök közelebb húzták a zsákot, míg majdnem a parázshoz nem tapadt. És éppen abban a pillanatban történt valami, ami mindenkit rettegéstől 😳🤔 bénította meg
A történet folytatása az első kommentárban 👇👇 található
