Mielőtt beszállt, a lány megállt.

“Apa, kérdezhetek valamit?”

“Amit akarsz.”

“Csütörtökön is eljössz?”

Gabriel lehajolt, és a szemébe nézett.

“Csütörtök, szombat és minden nap, ami hozzánk illik, drágám.

Alma mosolygott.

“Akkor már nem kell a fotódat vinnem az iskolába.”

“Miért ne?”

A kislány átkarolta a nyakát.

“Mert most már elvihetlek.

És Gabriel megértette, hogy ez élete legfontosabb ígérete: hogy nem csak az a férfi legyen a fényképen, hanem az apa, aki mindig megtalálja a módját, hogy jelen legyen.