Kyle fenyegetően lépett egyet előre:
— „Kifizetted a házat, a mi nevünkön van a foglalás erre a hétre! Nincs jogod itt lenni!”
Lassan elmosolyodtam, és elővettem a zsebemből a fekete bőrkötésű mappát.
— „Kyle, úgy tűnik, van egy apró félreértés” — mondtam csendesen, de határozottan. — „Ti azt hittétek, hogy kibéreltem nektek ezt a házat 6000 dollárért.”
— „Mert pontosan ezt tetted!” — vágta rá Melissa.
— „Nem, Melissa. Hat hónappal ezelőtt a cégem megvásárolta ezt az ingatlant. Ez a ház az én tulajdonom. Nem bérlem. Birtoklom. A 6000 dollár az az összeg volt, amit a saját cégem számlájára könyveltem volna el bérleti díjként — amit természetesen elengedtem volna nektek, ha emberként viselkedtek.”
A csend úgy nehezedett a verandára, mint egy tonnás szikla. Kyle szemei kitágultak. Anyám elfehéredett.
— „Te… te vagy a tulajdonos?” — dadogta anyám.
— „Pontosan” — léptem közelebb. — „És mivel a saját üzenetetekben világossá tettétek, hogy nem kívántok velem egy légtérben tartózkodni a ‘kontrollmániám’ miatt, így tulajdonosként meghoztam a megfelelő döntést. Ezt az ingatlant a mai naptól kiadtam egy vállalati partnercsoportnak, akik fél óra múlva érkeznek.”
—
### IV. Rész: A Következmények
— „Ezt nem teheted meg velünk!” — kiabálta Melissa, miközben a háttérben a gyerekek már nyűgösködni kezdtek a hőségben. — „Nincs hova mennünk! Minden szálloda tele van a tengerparton ebben a szezonban!”
— „Ez így igaz” — válaszoltam hűvösen. — „A főszezon közepén járunk. A legközelebbi szabad szoba valószínűleg két órányira van innen, a szárazföld belsejében, egy olcsó motelben.”
— „Kérlek…” — lépett közelebb anyám, és a hangjából most először teljesen hiányzott a gőg. — „Ez a te családod. Nem teheted ezt az unokáiddal!”
Ránéztem anyámra, majd Melissára és Kyle-ra.
— „Három évig használtatok engem bankautomataként. Elvártátok, hogy finanszírozzam a luxusigényeiteket, miközben mögöttem gúnyolódtatok rajtam, és kiközösítettetek a saját családomból. Azt hittétek, hogy a pénzem jár nektek, de én magam csak akadály vagyok. Ma megtanuljátok, hogy a nagylelkűség nem jár alanyi jogon.”
