## 3. rész
Marcus egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egyébként magabiztos önmagát.
Az egyedi öltönyje összegyűrődött az utazástól.
Az arca sápadt volt.
A jól ismert arrogáns mosoly eltűnt.
Újra és újra kopogott, míg végül beengedtem az oldalterazon.
Alig vette észre az óceán kilátását.
A tekintete rajtam maradt, miközben a kanapén ültem egy csésze teával.
“Elena, elvesztetted az eszed?”
Felhúztam a szemöldökömet.
“Mi történt?”
“Pontosan tudod, mi történt.”
Marcus elkezdett fel-alá sétálni a szobában.
“A bank azzal fenyeget, hogy lefoglalja a főépületet.
Anyám pánikba esik.
Robert bácsi üzleti partnerei visszavonulnak, mert a személyes garanciája ma reggel már nem volt fedezve.
Mindenki mindent elveszít.”
Kortyoltam egy kortyot a teából.
Aztán letettem a poharat az asztalra.
“Jó.”
Marcus megdermedt.
“Jó?”
“Igen.”
Az arckifejezése megkeményedett.
“Ezek az emberek a családod.
Hogy mondhatsz ilyet?
Az apád egész életében azért dolgozott, amit birtok.”
“Nem, Marcus.”
Felálltam.
“Apám a vagyon nagy részét nagypapától örökölte, nagy részét rossz ingatlanügyletek miatt veszítette el, majd évekig fenntartotta életét tőlem származó pénzből.”
Marcus rám meredt.
“Miről beszélsz?”
“Mivel egyikőtök sem kérdezte meg, elmagyarázom nektek.”
Odamentem az üveg fronthoz, amely az óceánra néz.
“Mindannyian azt hittetek, hogy anyagi problémáim vannak, mert nem vezetek feltűnő autókat és nem viseltem tervezőruhát.
Kigúnyoltad a tanácsadói munkámat.
Kudarcnak neveztél, mert úgy döntöttem, hogy szoftvert fejlesztek, ahelyett, hogy a társadalmi státuszt üldöztem.”
Marcus összevonta a szemöldökét.
“Milyen szoftver?”
“Hat évvel ezelőtt, amikor mindannyian kinevettetek rajtam, amiért abbahagytam a posztgraduális tanulmányokat, és ebbe a nedves kis egyszobás lakásba költöztem, nem buktam el.”
Felé fordultam.
“Én építettem az Aetherist.”
Nem szólt semmit.
“Ez egy felhőalapú infrastruktúra cég nagyvállalatoknak.
Én alapítottam, saját alapjaimból finanszíroztam, kibővítettem, és két évvel ezelőtt befejeztünk egy felvásárlást, amely a céget 68 millió dollárra értékelte.”
A szín elhalványult az arcáról.
“Hatvannyolc millió?”
“Igen.”
“Du?”
“Én.”
Marcus hátralépett.
