Amikor Nuria elmagyarázta neki, Clara csendben maradt.

Évekig azt hittem, hogy amit az elején tett, az nem ér sokat, mert soha nem jelent meg Álvaro beszédeiben.

Emlékezett az első irodára a Nuevos Ministerios közelében, azokra az estekre, amikor előadásokat készítettek a teremben, és a Castellónból érkező üzletemberre, akit meggyőzött, hogy 20 percig hallgasson Álvarót. Az a férfi végül befektetett.

Aztán mások is érkeztek, és Alváro megtanulta elmesélni felemelkedését anélkül, hogy megemlítené, ki nyitott ajtókat.

Clara engedte, mert szerelmes volt. Ez jobban fájt, mint a padlás képe: lassan eltűnt egy olyan életben, amit ő is felépített.

Január 12-én Álvaro ügyvédjével együtt jelent meg egy mediációs találkozón.

Clara belépett Nuria kíséretében.

Fáradtnak tűnt. Ugyanazt a drága órát viselte, amit a kamerák szilveszter reggelén rögzítettek.

“Ez már túl messzire ment,” mondta Alvaro.

Clara nem válaszolt.

“Vera hiba volt.

“Milyen rész?” kérdezte.

Álvaro összeszorította az állát.

—A kapcsolat.

“És a fizetések?”

“Valódi szolgálatok voltak.

“És az aláírásom?”

Az ügyvédje közbelépett.

Nem ajánlott vádakat tenni végleges szakértő nélkül.

Nuria átcsúsztatott egy mappát az asztalon.

“Itt az előzetes szakértői jelentés.

Álvaro nem nyitotta ki.

Clara figyelte őt, és megértett valamit, ami furcsa nyugalmat adott neki: nem bánta, hogy elárulta. Félt, mert először hagyta abba, hogy megvédje őt a következményektől.

“Meg tudjuk oldani,” mondta. Te tartod meg a házat. Fizetek. Gyorsan lezárjuk a válást, és a céget kihagyjuk.

Clara ránézett.

“A cég abbahagyta a megjelenést, amikor a cég pénzét használtad a kettős életedért és az aláírásommal fedezted.

“Fájdalomtól reagálsz.

Ez a mondat elég volt.

Álvaro hónapokig ugyanazt a mechanizmust használta. Ha Clara habozott, fáradt volt. Ha kérdezte, bizonytalan volt. Ha tiltakoztam, túlzás volt. Most, hogy dokumentumokat vittem magammal, még mindig próbáltam a bizonyítékokat izgalommá alakítani.

Clara az asztalra tette a kezét.

“Ne magyarázd el a döntéseimet, mintha újra tünetek lennének.

Nuria nem mosolygott, de lenézett.