Álvarót eltávolították az igazgatói posztról. Két alap változtatást követelt, több igazgató visszavonta a támogatást, és hat hónappal az újév estéje után lemondását nyújtotta be “a vállalat stabilitásának védelme érdekében”.
Clara felolvasta a nyilatkozatot a valenciái ideiglenes stúdióban, amit Valenciában bérelt.
Nem érezte a győzelmet.
Csendet érzett.
Tiszta csend.
A válás is előrehaladt.
A La Moraleja-i házat önállóan értékelték. Álvaro azonnal el akarta adni, de Clara időt kért. Egyedül sétált végig a szobákon, amikor Jauth már levette a holmiját.
Az öltöző félig üres volt, és az iroda még mindig bőrillatú volt. Clara kinyitott egy fiókot, ahol magazinkivágásokat tartott.
Az egyikben Álvaro a központi irodák előtt jelent meg.
A cím így szólt: “Az ember, aki a semmiből épített egy birodalmat.”
Clara nevetett.
Nem örömmel.
Hitetlenkedéssel.
Kitépte az oldalt, összehajtotta, és letette a konyhapultra.
Ezután úgy döntött, eladja a házat.
Nem akarta, hogy visszakapja, hogy bent maradjon. Azt akartam eldönteni, mit kezdjek vele.
A megállapodás és jogainak elismerése után Clara újra megnyitotta műterét.
Nem Montalbán és Santillán néven nevezte.
Nem használt közös vezetékneveket.
Csak az ajtót tette fel:
CLARA MONTALBÁN ESTUDIO.
Első nagy megbízása nem luxustorony vagy bankközpont volt. Ez egy városi könyvtár felújítása volt Valencia egyik negyedében. Amikor bemutatta a projektet, egy fiatal építész a csapatból megkérdezte tőle, hogy csak a neve szerepeljen a fő emléken.
Clara megrázta a fejét.
“Mindenki, aki dolgozott, megjelenik.
A lány elmosolyodott. Irene, aki ott volt, megértette, miért fontos ez a válasz.
Hónapokkal később Mercedes beszélni kért Clarával.
Madridban egy diszkrét menzában találkoztak.
Álvaro anyja már nem volt az első napok dacos hangja.
“Nem azért jöttem, hogy kérjelek, hogy térj vissza hozzá.
“Hála az égnek.
Mercedes lenézett.
“Igazságtalan voltam veled.
Clara várt.
“Megvédtem a fiamat, mielőtt megkérdeztem, mit tett.
“Anyai reakciónak nevezte.
“Ez gyávaság volt.
Ez a szó meglepte Clarát.
