A fémkör titka és a herceg reakciója
A nagyteremben eluralkodott a kárörvendő suttogás. A díszes ruhákba öltözött nemes lányok a legyezőik mögé rejtették gúnyos mosolyukat, miközben a mester kétségbeesetten próbálta az arany fémkört Rosalyn dereka felé emelni. A kör még a lány csípőjéig sem ért le, világosan megmutatva, hogy a fizikai méretek teljesen elutasítják ezt a mérést.
A tisztviselők kuncogtak, a gőgös nemesek pedig már várták, hogy a herceg egyetlen flegma intésével intsen a guardistáknak, hogy kísérjék ki a túlsúlyos lányt a csarnokból.
De Damián herceg nem intett.
Lassan felállott a magas emelvényen lévő trónjáról. A teremben azonnal elhalt a nevetés. A herceg léptei visszhangoztak a márványpadlón, ahogy leereszkedett a lépcsőkön, és egyenesen Rosalyn felé sétált.
Az arca teljesen komoly volt, de a szemeiben nem gúny vagy elutasítás égett, hanem egy négy éve nem látott, mély és tiszta remény.
Odalépett a zavarban lévő mesterhez, és csendesen így szólt:
– Mester, adja át nekem a kört.
A mester megremegő kézzel nyújtotta át az arannyal és finom rúnákkal díszített fémkört. Damián átvette, majd odalépett Rosalynhoz. A lány nem hajtotta le a fejét, nem pironkodott és nem kért bocsánatot az alakjáért. Egyenesen, büszkén nézett a herceg szemébe.
Damián nem a lány derekához próbálta illeszteni a kört. Ehelyett két kézzel megragadta a fémkört, és finoman megérintette annak belső peremét.
Abban a pillanatban valami döbbenetes dolog történt.
Az aranykör felületén lévő vésetek felizzottak. A merev, kemény fém hirtelen tágulni és lágyulni kezdett, mint a folyékony arany. A kör mérete magától kitágult, tökéletesen alkalmazkodva Rosalyn alakjához, és gyengéden, meleg fényt árasztva körbefonta a lány derekát.
A teremben jelenlévők szájából egyszerre szakadt ki a döbbent sikoly. A nemes lányok elfehéredtek, a tisztviselők pedig hitetlenkedve dörzsölték a szemüket.
A négyéves rejtély leleplezése
Damián herceg nem a karcsú derekat kereste az elmúlt négy évben.
