– Ez nem egy méricskélő eszköz volt – szólalt meg Damián, és a hangja végigzengte a hatalmas termet. – Ez a királyságunk ősi, elfeledett ereklyéje: a Véredény Kör. Egy mágikus szerkezet, amelyet az dédnagyapám kovácsoltatott.
A herceg körbenézett a megrémült és zavarodott tömegen.
– Négyszáz évvel ezelőtt a királyságunkat egy átok sújtotta, amely tönkretette a földeket és elszegényítette a népet. Az ősi jóslat szerint a birodalom csak akkor nyerheti vissza virágzását, ha a trónörökös olyan nőt vesz feleségül, akinek a lelke tiszta, önzetlen és mentes a hiúságtól. A fémkör nem a test méretére reagál, hanem a lélek súlyára és a szív tisztaságára. Egyetlen fűzőbe szorított, éheztetett, hiú nemes kisasszony sem tudta működésbe hozni, mert a szívük tele volt gőggel és felemelkedési vággyal.
Damián közelebb lépett Rosalynhoz, és gyengéden megfogta a lány kezét.
– Ön, Rosalyn kisasszony, az egyetlen az elmúlt négy évben, aki nem azért jött ide, hogy megfeleleljen egy felületes elvárásnak. Nem sanyargatta magát, nem hazudott a testéről, és bátran kiállott a gúnyolódók elé, mert tudta, hogy a méltóság nem a ruhákban vagy a fűzőkben rejlik.
Rosalyn igazsága és a királyi döntés
Rosalyn lágyan elmosolyodott.
– Felség – mondta csendes, gyönyörű hangon. – Én nem a korona miatt jöttem ide. Egy kis falu péklánya vagyok a déli tartományból. Azért jöttem, mert láttam, ahogy a lányok a falumban megbetegednek és elájulnak, csak azért, hogy megfeleljenek az ön úgynevezett “szabályának”. Eljöttem, hogy megmutassam: egy nő értéke nem abban mérhető, hogy hány centi a dereka, hanem abban, hogy mennyi szeretetet és erőt hordoz a szívében.
A herceg szemei megteltek könnyel. Pontosan ilyen uralkodótársra volt szüksége a királyságnak: egy olyan nőre, aki a népért beszél, és nem fél szembeszállni az elvárásokkal.
Damián féltérdre ereszkedett Rosalyn előtt, a döbbent udvaroncok és a szégyenkező nemes lányok szeme láttára.
