– Rosalyn kisasszony – mondta a herceg ünnepélyesen. – Megtisztelne azzal, hogy a feleségem és e birodalom királynője lesz? Megígérem, hogy együtt egy olyan országot építünk, ahol senkit sem a külseje, hanem a tettei alapján ítélnek meg.
Rosalyn végignézett a teremben lévő nemeseken, akik még mindig nem tértek magukhoz a döbbenettől, majd visszanézett az őszinte, szeretettel teli hercegre.
– Igen, Damián. Elfogadom. – felelte a lány.
Egy új kor kezdete
Egy hónappal később megtartották a birodalom legszebb és legfényesebb esküvőjét. Rosalyn nem volt hajlandó szűk fűzőt húzni; egy gyönyörű, kényelmes, arannyal hímzett természetes ruhában vonult az oltárhoz, sugározva a boldogságtól és a szépségtől.
Amikor a korona a fejére került, az ősi fémkör fényes arany fénnyel ragyogta be a palotát, és a mesék szerint a déli tartományok elszáradt földjei még aznap éjszaka újra zöldellni kezdtek.
Az új királyné legelső rendelete az volt, hogy eltörölte az összes felületes szépségversenyt és elvárást a birodalomban. Azok a nemes lányok, akik korábban kinevették őt, megtanulták a leckét: a valódi szépség és a királyi méltóság sosem a test méreteiben, hanem az emberi lélek nagyságában rejlik.
Damián és Rosalyn hosszú, boldog évekig uralkodtak együtt, megszerettetve magukat a néppel, mint a birodalom legigazságosabb és legszeretőbb uralkodópárja.



