1. RÉSZ
“Ez az utolsó csepp csepp, anya!” Rákényszerítetek minket, hogy eljöjjünk idáig karácsony estéjén, hogy ugratjanak minket?
Nevetés tört ki az asztal körül. Marcos, a legfiatalabb fia, úgy emelte fel a csekjét, mintha hamis lottójegy lenne. Clara, a lánya, elővette a mobilját, hogy lefotózza őt. Adela néni megjegyezte, hogy a Mercedes valószínűleg valamilyen nyomdában költette a nyugdíját.
Csak Hugo Álvarez, egy 34 éves oviedói középiskolai tanár maradt csendben.
Látott valamit, amit a többiek figyelmen kívül hagytak: a nagymamája arcát.
Mercedes Castaño, 78 éves, még mindig állt régi kőházának kandallója mellett, Espinama-ban, egy kisvárosban, Cantabriában. Szürke pulóvert viselt, fehér haja hátrakötve, kezei enyhén remegtek.
Két napig készítettem el azt a vacsorát. Az asztalon sült bárány, házi krokettek és egy tál nougat, amit senki sem nyúlt hozzá.
“Azt hittem, várni fogod,” suttogta.
“Illúzió? válaszolta Tomás. Amire szükségünk van, azok valós dolgok, nem fantáziák.
Felesége, Pilar, diszkréten félretette a határokat. Adela megrázta a fejét. Senki sem védte a Mercedest.
Hugo megvizsgálta a csekkjét. Rajta a teljes neve, bankkód és hiteles aláírás volt. Nem tűnt viccnek, de azt sem értette, hogy a nagymamája, aki egy szivárgó házban élt és 20 éves autót vezetett, hogyan tud ilyen összeget elárulni.
Mióta nagyapja, Julián 9 éve meghalt, Mercedes egyedül élt. Rokonai egyre ritkábban látogatták meg. Amikor felhívott, szinte mindig azt válaszolták, hogy túl elfoglaltak.
Azon a karácsony estéjén különösen ragaszkodott hozzá, hogy összehozza őket.
“Látni akarom, hogy mindannyian üljetek az asztalomnál, amíg még élvezhetem,” vallotta be Hugónak.
Most csendben szedte fel a földre hullott papírokat.
Amikor a vacsora véget ért, a rokonok sietve elmentek. Senki sem kérdezte, hogy szükségem van-e segítségre a takarításban.
Hugo egyedül találta meg nagymamáját a konyhában, miközben egy szökőkútot dörzsöl.
“Nagymama, maradhatok pár napig?”
Mercedes otthagyta a szivacsot.
“Nincs dolgod, amit csinálnod?”
“Vannak nyaralásaim. Inkább itt töltöm őket.
A nő elfordult, hogy elrejtse a könnyeit.



