A gúnyos nevetés hulláma még végig sem söpört a tárgyalótermen, amikor a lány lassan kinyitotta a kezében tartott vékony mappát. Nem papírokat húzott elő belőle, hanem egy kis, fekete felvevőeszközt és egy füzetet. Csendben letette őket a polírozott faasztalra, majd felnézett a teremben ülő, nevetgélő igazgatókra.

A tekintete nem egy gyereké volt. Nem volt benne félelem, sem sértődöttség. Csak fagyos, borotvaéles intellektus és mély, rendíthetetlen magabiztosság.

A lány megszólalt. De ezúttal nem magyarul.

– Monsieur Reynolds – kezdte hibátlan, arisztokratikus francia nyelven, az ablaknál ülő pénzügyi igazgató felé fordulva –, mielőtt a koromat gúnyolná, érdemes lenne átnéznie a legutóbbi párizsi jelentést, mert a könyvelője épp most vétett egy hárommillió eurós elírást a harmadik negyedéves adóbevallásban.

A francia igazgató mosolya egyetlen másodperc alatt fagyott az arcára. Zavarodottan a laptopjához nyúlt.

A lány meg sem állt. Azonnal átváltott németre, a cég jogi képviselőjéhez beszélve:

– Ami pedig a Frankfurttal kötendő fúziós szerződést illeti, a 14-es cikkelyben szereplő pontossági hiba miatt a német partnerek bármikor felmondhatják a megállapodást anélkül, hogy kötbért fizetnének.

A jogász szemei hatalmasra tágultak, és lázasan lapozni kezdte az előtte fekvő iratokat.

A lány nem hagyott időt a felocsúdásra. Spanyolra váltott, az asztal szélén ülő logisztikai vezetőhöz fordulva, majd olaszul folytatta a milánói befektetőknek szánt üzenettel. Végül odafordult a szoba túlsó végében ülő két ázsiai delegálthoz, és folyamatos, tökéletes kiejtésű mandarin kínai, majd japán nyelven tisztázott egy olyan diplomáciai félreértést, amely miatt a cég hetek óta nem tudott megegyezni a tokiói beszállítókkal.

A tárgyalóteremben olyan süket csend lett, hogy a légkondicionáló halk zúgását is tisztán lehetett hallani.

Azok az igazgatók, akik másodpercekkel korábban még gúnyosan nevettek, most sápadtan, döbbenten bámultak a tizenhárom éves kislányra. Senki sem mert megszólalni.

Michael Reynolds lassan előrehajolt a székében. A szigorú, áttörhetetlen páncéljáról ismert üzletember arcán most először látszott tiszta, őszinte megdöbbenés.