A lift kinyíló ajtói mögött felbukkanó társaság azonnal elcsendesítette a márványcsarnok duruzsolását. Nem egyszerűen meglepett vendégek léptek ki a kabinból: Victoria vezetésével a szálloda három legnagyobb főbefektetője, a projektet finanszírozó banki konzorcium elnöke, valamint az ország legfontosabb gazdasági lapjainak vezető újságírói érkeztek meg.
Ethan arca egyetlen másodperc alatt váltott át a gőgös magabiztosságról a tiszta pánikra. Olivia még mindig a kezében szorongatta az irodám aranyozott kulcsait, de a mosolya teljesen ráfagyott az arcára.
A pénzügyi igazság
– Mi történik itt, Ethan? – lépett előre Mr. Sterling, a főbefektetői csoport képviselője, miközben végignézett a földön fekvő áthelyezési szerződésen, a levágott szalagon és a pezsgővödör alján csillogó alapítói jelvényemen. – Victoria most értesített minket, hogy a megnyitási tőkelehívási számlát befagyasztották. Hol van a hivatalos ceremónia, és miért nincs a helyén az alapító?
Ethan megköszörülte a torkát, és megpróbálta felölteni a megszokott, sármos üzletember maszkját.
– Mr. Sterling! Csak egy kis belső átcsoportosításról van szó – dadogta, miközben gyorsan a földre lépett, hogy az cipőjével eltakarja a papírokat. – A feleségemmel… magánéleti és üzleti átszervezésben állapodtunk meg. Olivia kisasszony veszi át a szálloda operatív vezetését a mai naptól.
– Ez nem igaz – szólaltam meg halkan, de a hangom visszhangzott a magas márványcsarnokban. Az újságírók kamerái azonnal felém fordultak, a vakuk fénye elárasztotta a teret.
Lassan előléptem, egyenesen Mr. Sterling és a bankárok elé.
– Ethan és a partnere, Olivia Mercer, épp most próbáltak megzsarolni egy hamis áthelyezési megállapodással – mondtam, miközben a földön fekvő papírra mutattam, amin ott tündökölt az esküvői gyűrűm. – Azt hitték, ha a nyilvánosság előtt megaláznak, harc nélkül átadom a négyéves munkámat. De megfeledkeztek egy alapvető tényről.
Victoria lépett mellém, kezében egy vastag, fekete bőrborítású mappával, és átnyújtotta a dokumentumokat a befektetőknek.
