A befektetőkkel és a bankárokkal zárt ajtók mögött ültem le a legfelső emeleti elnöki lakosztályban. Az építőipari számlát kiolvasztottam, miután a bírósági végzés ideiglenesen felfüggesztette Ethan minden céges hozzáférését.
Mr. Sterling felemelte a kávéscsészéjét, és elismerően bólintott felém.
– Asszonyom, négy évig figyelttük, hogyan építi fel ezt az épületet a semmiből. Ma megmutatta, hogy nemcsak építeni tudja, de megvédeni is. A cégcsoport teljes mértékben ön mögött áll.
Amikor mindenki elment, kiléptem a szálloda tetőteraszára. A város fényei ragyogtak alattam, a hűvös esti szél meglobogtatta a kabátomat.
Lenn a bejáratnál még mindig ott feküdt az elvágott aranyszalag a márványon. Nem volt rá szükségem. Nem egy szalagátvágás tette azzá a szállodát, ami volt, hanem minden egyes kő, amit én helyeztem el benne.
Kihúztam magam, vettem egy mély lélegzetet, és visszasétáltam a saját irodámba.
