A Kofferek CserĂ©je: Amikor a HetvenkĂ©t Éves FĂ©rj Jobban Ismeri a FelesĂ©gĂ©t, Mint AkĂĄrki MĂĄs
A konyhaablakon beszƱrƑdƑ vasĂĄrnapi dĂ©lelƑtti napfĂ©ny megcsillant Boris kopaszodĂł fejĂ©n Ă©s az ĂłriĂĄsi, vörös rĂłzsĂĄkbĂłl ĂĄllĂł csokron, amelyet Ășgy szorĂ­tott a mellkasĂĄhoz, mintha valami Ă©rtĂ©kes pajzs lenne egy hĂĄborĂșban. A lakĂĄsban beĂĄllt csend majdnem olyan sƱrƱ volt, mint a nagyszobai perzsaszƑnyeg. Viktor ott ĂĄllt a folyosĂłn, a kezĂ©ben azzal a kopott, barna bƑrönddel, amelyet mĂ©g a hetvenes Ă©vekben vettĂŒnk valahol az NDK-ban tett utazĂĄsunk alkalmĂĄval, Ă©s amelyben azĂłta legfeljebb a rĂ©gi horgĂĄszfelszerelĂ©st meg a tĂ©li gyapjĂșzoknikat tartottuk.

A szavak – „Ah, Boris, si tu es amoureux d’elle depuis 40 ans, elle est Ă  toi maintenant” – mĂ©g ott lebegtek a levegƑben, mint egy rosszul idƑzĂ­tett petĂĄrda maradvĂĄnyai.

Boris arca hirtelen ĂĄtment a cseresznyepirosbĂłl a falfehĂ©rbe. A hatalmas virĂĄgcsokor megingott a karjaiban, Ă©s a rĂłzsĂĄk levelei Ăłvatosan susogni kezdtek, mintha Ƒk is tiltakozni akarnĂĄnak a helyzet abszurditĂĄsa ellen.

– V… Viktor? –dadogta Boris, miközben a lĂĄbĂĄval ösztönösen hĂĄtrafelĂ© lĂ©pett egyet a lĂĄbtörlƑn. – Te… te mit csinĂĄlsz? Én csak… szĂłval, Lena emlĂ­tette, hogy…

Viktor nem nĂ©zett Borisra. HƱvös, szinte mĂĄr katonĂĄs nyugalommal tette le a bƑröndöt a kĂŒszöbre, pontosan a vendĂ©g lĂĄbĂĄhoz, majd lassan felhĂșzta a szemöldökĂ©t. A hetvenkĂ©t Ă©ves fĂ©rjem, aki az elƑbb mĂ©g a tĂ©vĂ© elƑtt horkolt a vasĂĄrnapi futballmeccs ismĂ©tlĂ©se alatt, most Ășgy festett, mint egy tĂĄbornok, aki Ă©ppen most adott ĂĄt egy nehezen vĂ©dhetƑ terĂŒletet az ellensĂ©gnek – nem azĂ©rt, mert elbukott, hanem mert vĂ©gre megszabadult tƑle.

– Nincs itt semfajta fĂ©lreĂ©rtĂ©s, Boris – mondta Viktor meglepƑen derƱs, mĂ©ly hangon, ami mĂ©g a legidƑsebb macskĂĄnkat is megriasztotta a fotelban. – HatvannĂ©gy Ă©v. Hallod? HatvannĂ©gy Ă©vig hallgattam ezt a nƑt. Tudod, mit jelent hatvannĂ©gy Ă©ven ĂĄt hallgatni, hogy mit csinĂĄlok rosszul a fƱnyĂ­rĂłval, hogyan kell hajtogatni a zoknikat, Ă©s miĂ©rt van az, hogy a kĂĄvĂ© sosem elĂ©g meleg? Én tisztelem a korodat, barĂĄtom. Fiatal vagy te mĂ©g ehhez a pokolhoz. Hatvanhat Ă©vesen azt hiszed, romantika vĂĄr rĂĄd? Hahaha! BarĂĄtom, ebben a bƑröndben benne van Lena utolsĂł öt Ă©vnyi kötĂ©smintĂĄja, a nyolc kĂŒlönbözƑ fajta diĂ©tĂĄs szakĂĄcskönyve, Ă©s a vĂ©rnyomĂĄsmĂ©rƑje, ami ĂłrĂĄnkĂ©nt sipĂĄkol. Vigyed csak. MegĂ©rdemled.