A Tűszúrástól a 97 Bizonyítékig
A madridi magánklinika folyosójának neonfénye élesen égette Laura szemét. A karjában lévő vattapamacsot a bőréhez nyomta, miközben a fülében még mindig ott csengett Adrián mondata: „Laura bármit elvisel, amíg azt hiddem, szeretem őt.” Három éven át azt hitte, hogy a saját bizonytalansága, a folytonos kételyei és a kínzó megfelelési kényszere a saját hibája. Most pedig ott feküdt a kukában a táskája, míg a kórteremben a barátok egy betegséget vagy balesetet soha nem látott Adrián köré gyűlve egy kegyetlen fogadás, a 97 megaláztatás listájának utolsó pontjait ünnepelték.
Nem ment be. Nem törte rájuk az ajtót, és nem adott nekik elégtételt egy hisztériával. Ehelyett kilépett a hűvös madridi levegőre, és a telefonján még egyszer kinézett egy taxi-alkalmazást, miközben az édesanyja szavai – „Ha jöjni akarsz Valenciába, van hely” – ott csengtek a fejében.
A Kulcs az Ajtó Alatt
Másnap reggel, napfelkelte előtt Laura visszatért a San Sebastian de los Reyes-i közös lakásba, ahol Adriánnal élt. A kulcsát csendesen kihúzta a táskájából, és mielőtt belépett volna, lehajolt.
Nem akart egyetlen szót sem váltani Adriánnal. A lakás ajarka alatt átcsúsztatta a fém kulcsot a hideg parkettára.
Az asztalra – oda, ahol Adrián a kávéját szokta inni – letette azt a vastag, spirálfüzetet, amelyet az elmúlt három évben csendben vezetett. Nem napló volt; az a 97 bizonyíték listája volt. Minden egyes dátummal, helyszínnel, szemtanúval és lefotózott részlettel alátámasztva: az elveszettnek hitt örökölt óra, amit Adrián saját maga rejtett el a kanapé mögé; a fiktív éttermi foglalás, amivel két órán át várakoztatta a hidegben; a hamis vádak a munkájával kapcsolatban; és a legfőbb motívum – Irene Salvatierra, a valenciai táncverseny egykori kedvence, akitől Laura elvette a győzelmet, és akiért Adrián egészet ezt a bosszúhadjáratot kitervelte.
A listán szereplő nevek, dátumok és pénzügyi tranzakciók egyetlen embert fedtek el, aki a háttérből mindent irányított: Irene családjának befolyásos ügyvédjét, aki a 97 megaláztatást jogi és pszichológiai csapdává formálta.
