II. RÉSZ: Az igazság pillanata a valdearenasi udvarban
A délutáni szellő hűvösen fújta át a Guadalajara környéki falu elhagyatottnak tűnő utcáit. A pajta mélyéről áradó nedvesség szaga és a földre helyezett szikkadt kenyér látványa olyan mély sebet ejtett Adrián szívén, amit semmilyen vagyon, semmilyen sikeres vállalkozás vagy pénzösszeg nem tudott volna azonnal begyógyítani.
Adrián lassan felállt. A fekete SUV-ja ott parkolt a főút mellett, benne a gyógyszerekkel, a tenerifei utazási jegyekkel és az Alcalá de Henares-i modern lakás irataival – olyan dolgokkal, amiket a szülei sosem láthattak, mert valaki szándékosan elzárta őket a világtól.
Teresa magabiztosan állt a felújított főépület teraszán, mellette a fia, Óscar, aki továbbra is gúnyos mosollyal tartotta a kék jegyzetfüzetet és az adásvételi szerződést.
— Nos, Adrián? — szólalt meg Teresa gúnyos, édeskés hangon. — Azt hitted, hogy elég tizenhat évente egyszer visszajönni egy drága autóval, és azt hinni, hogy a pénz minden sebet begyógyít? Az élet itt nem így működik. A szüleidnek élniük kellett valamiből, amikor te Zaragozában építetted a birodalmadat. És mivel a pénzed… nos, mondjuk úgy, hogy sosem érkezett meg oda, ahová szántad, kénytelenek voltak eladni a házat, hogy törlesszék a felhalmozott tartozásokat.
Adrián hirtelen Teresára nézett. A tekintetében olyan fagyos tűz égett, hogy Teresa akaratlanul is hátraléptetett egyet.
— Mit mondtál? — kérdezte Adrián suttogó, de veszélyes hangon. — Hogy a pénz nem érkezett meg? Minden egyes hónap első napján átutaltam a megállapított összeget arra a számlára, amit te adtál meg, Teresa. Te vetted át a kezelését, mert az öregek nem értettek a banki ügyekhez. Te ígérted meg nekem, hogy rábízhatom a családom biztonságát.
Óscar gúnyosan felnevetett, és előrelépett a füzettel.
— Nézd meg az aláírást, milliomos úr! Az öreg Julián maga írta alá a papírt. Itt van a pecsét, a közjegyző bélyegzője. A ház hivatalosan a miénk. A szüleid pedig… hát, a jólelkűségünk miatt maradhatnak itt a pajtában, amíg meg nem találják a helyüket valahol máshol.
