Óscar kezéből kiesett a kék jegyzetfüzet. A falu csendjében a földre huppanó füzet hangja olyan volt, mint egy eldördülő lövés.
III. RÉSZ: Az igazságosztás és a hazatérés
Három nap múlva Valdearenas főtere megváltozott.
A rendőrségi autók és a banki ellenőrök kocsijai sötétlő sávot alkottak a főút mellett. Teresa és Óscar nem tudtak elmenekülni; a cég jogászai által bemutatott pénzügyi dokumentumok és a hamisított aláírásokról szóló szakértői vélemények azonnal hatályossá tették a letartóztatási parancsot a csalás, sikkasztás és okirat-hamisítás vádjával. A felújított háznak a kulcsai pedig – hivatalos bírósági végzéssel – visszakerültek Juliánhoz és Mercedeshez.
A rozsdás pajta ajtaja nyitva állt, de már senki sem evett ott szikkadt kenyeret.
A napfény melegen sütött be a tiszta, frissen festett nappaliba. Julián a karosszékében ült, a kezében egy csésze meleg kávéval, míg Mercedes az ablakból nézte, ahogy a fia, Adrián a kertben készülődik a karácsonyi utazásra.
— Anya, indulunk? — kérdezte Adrián, amikor belépett az ajtón, és átölelte az édesanyját. — A repülőnk indul Tenerifére. A szomszédok átjönnek segíteni, míg visszatérünk, és mire megérkezünk az új lakásunkba Alcalá de Henares-ben, minden a helyén lesz. Nem kell többé fűteni a szénkályhát, és nem kell félni semmitől.
Mercedes a fiára nézett, a szemében már nem a régi fájdalom, hanem a mérhetetlen büszkeség csillogott.
— Azt ígérted tizenhat évvel ezelőtt, fiam, hogy visszatérsz, amikor tisztességes életet adhatsz nekünk. Nemcsak tisztességes életet hoztál, Adrián… hanem visszahoztad a méltóságunkat.
Adrián elmosolyodott, kézen fogta a szüleit, és kiléptek a ház ajtaján a fekete SUV felé. A múlt árnyai végleg eltűntek a falu utcáin, és a hajnal, amit annyiszor vártak, végre megérkezett az életükbe.
Vége.
