II. RÉSZ: Az ügyvéd és a gyanús levelek
Hajnali 3:00 óra volt. Elena nem tudott aludni. A fia, Dani békésen szuszogott a vendégszoba ágyában, de a fejében folyamatosan visszhangzott Álvaro mondata: „Alá kell írnod, mielőtt már nem tudsz dönteni.” Tudta, hogy Gabriel súlyos beteg, és a vagyona, valamint a birtokai miatt a családtagok már a halála előtt meg akarják fosztani a döntési jogától.
Elnézte a nappali asztalán hagyott hivatalos iratokat. Egy ingatlanközvetítő cég és egy vagyonkezelő promóciós levele hevert ott, amely részletesen bemutatta, hogyan lehetne Gabriel ingatlanjait gyorsan átjátszani egy offshore alapkezelőhöz vagy egy rokon nevére állított vagyonkezelő trustba, megkerülve a hagyományos öröklési eljárást.
Elena nem habozott tovább. Felkapta a telefonját – aminek az akkumulátora közben feltöltődött –, és reggel nyolc órakor felhívta Gabriel hivatalos jogi képviselőjét, Dr. Martinezt. Elmesélte a hallottakat, és határozottan követelte, hogy vonjanak vissza minden olyan meghatalmazást vagy üresen hagyott formanyomtatványt, amelyet Álvaro esetleg aláíratott az idős férfival az elmúlt hetekben.
III. Rész: Gabriel szembesítése
Reggel kilenckor Gabriel letette a kávéscsészéjét a konyhaasztalra, amikor Elena elé tárta a hallottakat és a promóciós leveleket. Gabriel arca komor volt, de nem lepődött meg.
— Tudom, Elena — mondta az idős férfi nyugodt, de fáradt hangon. — Álvaro régóta türelmetlen. A cégek, a raktárak… azt hiszi, hogy a nehéz munkával felépített életem csak egy örökség, amit azonnal pénzzé kell tenni, amint elgyengülök. De amíg én hozom a döntéseket, ez a ház az enyém marad – és a tiétek is, amíg rá nem találtok a saját utatokra.
Délután azonban megérkezett a fordulat. Álvaro újra megjelenik a kastély bejáratánál, de ezúttal nem egy üveg borral, hanem két közjegyzői tisztviselővel és egy megbízott orvossal a háta mögött, azzal az ürüggyel, hogy „egészségügyi alkalmassági felmérést” kell végezni Gabriel szellemi állapotának felmérésére, hogy aláírhassák a vagyonkezelési átruházást.
