1. RÉSZ

Január 1-jén, 06:12-kor Álvaro Santillán felfedezte, hogy ujjlenyomata már nem nyitja ki annak a háznak az ajtaját, ahol hat éve azt mondta, minden az övé volt.

Kopogott az ablakon, megcsengett, kipróbálta a garázs kódját, majd 14-szer tárcsázta a feleségét.

Senki sem válaszolt.

Clara Montalbán már úton volt Valenciába.

Előző este, miközben Madrid fele a szőlőt készítette, Álvaro azt mondta neki, hogy maradjon a Santillán Capital központjában, hogy lezárjon egy műveletet a francia befektetőkkel. Olyan természetességgel beszélt, mintha túl sokszor ismételte meg a hazugságot.

“Ne várj rám vacsorára.” Holnap koccintunk.

Clara nem vitatkozott. Hónapok óta figyelte azokat a részleteket, amelyek már nem illenek be: munkavacsorák, amelyek hajnalban érnek véget, egy második mobiltelefon töltő az autóban, ingek valaki más parfümjével, és egy 27 éves titkárnő, Vera Campos, aki minden céges rendezvényen túl közel állt Álvaróhoz.

Este 8:36-kor Marta, az a nő, aki évek óta gondoskodott a La Moraleja házáról, feszült arccal lépett be a nappaliba.

“Mrs. Clara, szerintem tudnia kellene valamit.

Unokaöccse egy vezető járműgyártó cégnél dolgozott sofőrként. Aznap délután Álvarót egy padlásra vitte Chamberíben. Nem volt egyedül. Vera kiszállt vele az autóból, piros ruhában, nevetve, miközben Álvaro a derekát fogta.

Clarának 15 percbe telt, mire eldöntötte.

Nem csinált jelenetet. Nem figyelmeztetett senkit. Autót kért, és elment az épülethez. A járdáról felismerte az erkélyt, amit Vera hetekkel korábban egy fényképen mutatott.

Álvarót hívta.

“A partnerekkel vagyok,” válaszolta.

Aztán egy női hang hallatszott a háttérben:

“Alvaro, a vacsora kezd kihűlni.”

Clara letette a telefont.

Este 22:00 előtt visszatért a La Moralejába. Az asztalon a 12 szőlő, a cava és a boríték, amely egy San Sebastianba tervezett menekülésről készült ajándékozni.

Eltörte.

Ezután felhívta Nuria Beltránt, egy kereskedelmi és házassági ügyvédet, akivel két hónapja diszkréten átnézte a dokumentumokat.

“Már nincs kétségem benne.

Nuria csendben volt.

“Akkor ne csinálj semmi impulzívat.