2. RÉSZ: A lángok árnyéka és a múlt elfeledett igazsága
A hajnali sötétséget a La Esperanza hacienda keleti pajtájából felcsapó lángok vörös izzása törte meg. A fojtogató füst és a kétségbeesett lónyerítések hangja hamar felriasztotta a környéket. Julián Herrera, aki az El Mezquite kerítésének javításán dolgozott a kora hajnali órákban, azonnal észrevette a fénylő eget. Nem habozott egyetlen másodpercig sem: lóra pattant, és teljes vágtában a szomszédos birtok felé indult.
Mire Julián a helyszínre ért, a pajta már részben beomlott. A környékbeli munkások tehetetlenül álltak a tűz körül, mert Rogelio Valdés legfőbb megbízottja, egy gátlástalan ember, aki régóta saját pecsétjére akarta fordítani a birtok ügyeit, elzárta a vízárakat, hogy ne tudják eloltani a lángokat. Tizenegy értékes ló rekedt benn a füstölgő istállóban, köztük Emilia kedvenc vörös kancája is.
– Mit bámultok?! – kiáltotta Julián, miközben leugrott a lováról, lekapatta a vizes takarót a nyeregből, rávetette a fejére, és a lángoló ajtónak vetette magát.
A munkások a bátorságát látva feleszméltek, és csatlakoztak hozzá. Vödörről vödörre hordták a vizet, míg végül sikerült áttörniük a hátsó falat. Julián saját életét kockáztatva vezette ki az utolsó megijedt állatot a tűzből. Utolsóként Emilia vörös kancáját hozta ki, amelynek a sörénye enyhén megpörkölődött, de sértetlenül lépett ki a hűvös reggeli levegőre.
A füstös udvaron halálos csend terjedt el. Rogelio Valdés is előkerült a főházból, hálóingre kapott kabátban, az arca sápadt volt a sokktól. Amikor meglátta, hogy a fia, illetve a lánya élete – és a szeretett lovai – egy olyan embernek köszönhető, akit órákkal ezelőtt még ki akart zavarni a völgyből, a büszkesége apró darabokra hullott.
Az igazi bűnös és a dokumentumok
A tűzoltás után a helyi rendőrség és a községi bíró is megérkezett Casas Grandesből. A vizsgálat gyorsan kiderítette, hogy a tűz nem baleset volt: gyújtogatás történt. A keleti pajta közelében egy elejtett öngyújtót és egy hivatalos pecsétes papírt találtak, amely Rogelio saját főkasszírjának a tulajdona volt.



