Félelmetes és rémisztően nem tudták meg a tudásukat arról, mit is csinálok valójában a megélhetésemért.
Nem voltam titkárnő. Vezető igazságügyi megfelelőségi nyomozó voltam egy multinacionális banki konglomerátumnál. Egész szakmai életemet a vállalati szellemek felkutatásának, offshore fedőcégek felszámolásának és az illegális áthelyezések nyomon követésének és megerősített szövetségi ügyek építésének tette a fehérgalléros bűnözők ellen. Volt jogi engedélyem és hozzáférésem nyomozó szoftverekhez, amiről a legtöbb helyi rendőrőrs csak álmodhatott.
Mosolyogtam. Egy lassan, ragadozó mosoly, ami teljesen idegennek tűnt az arcomnak.
“Nem tudom kiengedni a pénzt, Apa,” suttogtam, miközben tehetetlen, kitalált aggodalomot szúrtam a hangomba. Sajnálom. Most túl érzelmes vagyok. Hormonok, tudod? De ne aggódj.
“Ne aggódj miért?” Válaszolta, nehéz lélegzettel.
“Úgy döntöttem, hogy a ‘szép kis munkámat’ használom, hogy segítsek neked az üzletedet menedzselni,” mondtam halkan.
Mielőtt válaszolhatott volna, mielőtt újabb sértést mondhatott volna, letettem a telefont.
Közelebb helyeztem az alkalmazkodó asztalt a kórházi ágyamhoz. Elővettem a nagy bőrtáskát, amit Evan készített nekem, és elővettem a cégem által biztosított titkosított laptopomat. Kinyitottam a képernyőt, a biometrikus szkenner zölden villogott, ahogy az ujjlenyomatomat olvasta.
Apám épp most próbált 2300 dollárt ellopni egy nőtől, akinek a pontos feladata pénzügyi csalás felkutatása volt. Azt hitte, egy sebesült és érzelmes lánnyal van dolg. Fogalma sem volt, hogy épp most adott át egy töltött fegyvert egy szuperragadozónak.
3. fejezet: A Ponzi séma
architektúrája Az emberi test egy csodálatos gép, amely képes hatalmas fizikai sérüléseket elviselni, amikor az elme túlélést igényel. A következő három napban, amikor a kórházból való kiengedésem és visszatértem csendes külvárosi otthonunkba, a fizikai fájdalmamat teljesen elnyomta a hideg, könyörtelen és vakító fókusz.
A házi irodánkban ültem a kettős képernyők kék fényében. Egy bója alakú orvosi párnán ültem, egy forró vizes palackot kötve a nyers, kapaszkodott hasamra. Noah a mellkasomhoz simult puha textilkötésben, ritmikus légzése volt az egyetlen hang, ami összekötött a valósággal.