– Mit csinálsz?! – kiáltotta Péter, és elfelejtve a szerepét, hirtelen felpattant a kerekesszékből, és két lábon állva dühösen Marina felé mutatott. – Nem dobhatsz ki a saját házamból!
A jelenlévők gúnyosan felmordultak. Péter saját maga leplezte le magát mindenki előtt.
– Látjátok? – nézett a vendégekre Marina. – A csoda megtörtént. Jár!
A megérdemelt bukás
A biztosítási nyomozó ekkor lépett előre egy papírral a kezében:
– Péter úr, ön ellen csalás, hatóság félrevezetése és különösen nagy értékre elkövetett biztosítási csalás miatt eljárást indítunk. Az elmúlt másfél évben felvett 35 millió forintot 30 napon belül köteles hiánytalanul visszafizetni, különben letartóztatási parancsot adunk ki.
Péter térde megremegett – ezúttal nem a betegségtől, hanem a tiszta félelemtől.
A gondozónőt a rendőrök lefogták, mivel kiderült, hogy ő is részesült a feketén felvett pénzből, mint bűnrészes.
– Marina! Kérlek! – könyörgött Péter a felesége lábai elé borulva. – Tönkreteszel! Nincs egy fillérem sem! Miből fizessem vissza?! Nincs munkám!
Marina ránézett a földön vonagló férfira, aki három évig kihasználta a jóságát, a szeretetét és a munkáját.
– Dolgozz meg érte, Péter – felelte Marina fagyos mosollyal. – Pontosan úgy, ahogy én dolgoztam érted az elmúlt három évben. Napi 12 órában. Hátha így megtanulod, milyen érzés embernek lenni.
A költöztetők kifelé húzták Péter utolsó szemeteszsákba csomagolt ruháit. A férfi családja – szégyenükben – egyetlen szó nélkül hagyta el a házat, hátat fordítva a saját fiuknak.
Új élet, tiszta lappal
Péter aznap éjszaka egy olcsó, lepusztult munkásszállón kötött ki, egyetlen fillér nélkül, nyakában egy több tízmilliós adóssággal és egy bírósági tárgyalással. A gondozónő még aznap éjszaka elhagyta őt, amint rájött, hogy a férfinek nincs több pénze.
Marina másnap reggel egyedül ébredt a csendes, tiszta házban.
Lement a konyhába, főzött egy finom kávét, és kiült a verandára. Nem kellett többé sietnie, nem kellett más helyett dolgoznia, és nem kellett hordoznia egy élősködő terhét a vállán.
