4. Fejezet: A teljes kép
David leült a velem szemben lévő fotelbe. A keze remegett.
– Elena… én… nem tudtam – motyogta. – Azt hittem… Chloe annyira meg volt rémülve…
– Chloe nem volt megrémülve, David. Chloe játszott veled. Mert tudja, hogy bármit megtehet. És tudod, miért tudja? Mert nyolc éve abban a hitben neveled, hogy ő a világ egyetlen áldozata, miközben te teherként hordozod Sarah adósságait és a válás terhét.
David szemei tágra nyíltak.
– Mi… miről beszélsz?
– Tudok Sarah-ról, David – mondtam, és a hangomból minden érzelem eltűnt. – Nyolc hónapja tudom. Tudom a kaszinóadósságokat, tudom a havi átutalásaidat, amiket a közös jövőnkre félretett pénzből vagy a saját túlóráidból fizettél ki neki titokban. Tudom, hogy miért nem volt pénzed Chloe fogszabályzójára – amit egyébként én fizettem ki a saját megtakarításomból, anélkül, hogy valaha is felhoztam volna neked vagy neki.
David teljes sokkban ült. A saját titkai, amelyeket oly gondosan rejtegetett, most mind ott hevertek az asztalon, álarc nélkül.
– Te… te fizetted a fogszabályzót? – kérdezte fojtott hangon. – Azt mondtad, találtál egy kedvezményes klinikai programot…
– Hazudtam neked, hogy megvédjem a büszkeségedet – mondtam. – Három éven át mindent megtettem ezért a családért. Elvittem Chloe-t az edzésekre, odaadtam a laptopomat, fizettem a dolgait, és elviseltem a hidegségét, mert azt hittem, időre van szüksége. De most már látom: nem időre volt szüksége, hanem határokra. De te soha nem adtál neki határokat, mert a saját bűntudatod vakossá tett.
David összegörnyedt, a fejét a kezébe temette.
– Elena, kérlek… nagyon sajnálom. Tényleg hibáztam. Beismerem. Felhívom Chloe-t, elmondom neki, hogy láttam a videót. Bocsánatot fog kérni tőled…
Megráztam a fejem.
– Nem, David. Nem érted. Ez már nem Chloe-ról szól. Ez rólad és rólam szól.
5. Fejezet: A döntés
Lassan felálltam a kanapéról. Odaléptem a szekrényhez, és kivettem a már előkészített utazótáskámat.
