Az elmúlt hónapokban megpróbálta visszaszerezni az irányítást. Nyilatkozatokat kértem, új beszállítókról kérdeztem, és kértem, hogy nézzék át egy bővítési projektet. Jorge kitérően válaszolt. Renatának mindig volt egy mappája, amit nem talált, vagy egy időpontot, amit el kellett halasztani. Egy héttel a repülés előtt láttam Jorge naptárában egy “végleges zárás” című megbeszélést, de az ügyfél neve nélkül. Amikor megkérdeztem tőle, azt mondta, hogy ez egy rutinos tárgyalás, és megváltoztatta a számítógép képernyőjét. Lucia, a sok évig tartó könyvelőnk, szintén kérte, hogy egyedül beszélhessen velem. Elhalasztottam azt a beszélgetést, mert Jorge biztosította, hogy “irodai pletyka”. Most szégyellem eszembe, hogy inkább kerülöm a vitát, mintsem hallgattam rá.

“Mióta kell neki utaznia az évfordulónkra?” kérdeztem.

“Mióta megtanult abszurd kérdések nélkül dolgozni,” válaszolta.

Többen megfordultak. Meleg volt az arcomon, de nem halkítottam le a hangomat.

“Ne tévesztsd össze a türelmemet azzal, hogy engedélyt adsz megalázni.

Jorge megragadta a könyökömet.

“Vagy megnyugodsz, vagy egyedül mész vissza Mexikóba.

Elengedem. Renata úgy tett, mintha megnézné a mobilját, bár sikerült egy mosolyt látnom. Beengedtem őket az első osztályú osztályterembe, mert ott vitatkozni nem adtam válaszokat. Meg kellett értenem, miért ragaszkodott Jorge ennyire ahhoz, hogy utazzak. Elutasította az ötletemet, hogy Marianával ünnepeljünk San Miguel de Allende-ben. Ragaszkodott hozzá, hogy pontosan abban a hétben távol legyünk otthonról. A részletek már nem tűntek romantikusnak.

Az előző este Mariana, a 16 éves lányunk, tovább ölelt meg a szokásosnál.

“Anya, ne írj alá semmit, amit apa ad neked az utazás során.”

Amikor megkérdeztem, miért, elsápadt.

“Csak ígérd meg.”

Azt hittem, hallottam valami vitát a gyárról. Most, ahogy néztem, ahogy Renata karon a kézben sétál Jorge-val, eszembe jutott a dolgozószobában lévő fiók is, amit becsapott, amikor bementem búcsúzni.

Amint felszálltam a gépre, egy ősz hajú hölgy segített elrendezni a táskámat az ülés alatt.

“Úgy néz ki, mintha le akarna szállni,” jegyezte meg.

“Egy kicsit.