Richard arca teljesen elfehéredett. A magabiztossága, a gúnyos mosolya, a két ujjal átadott economy jegy arroganciája – mindez egyetlen pillanat alatt elpárolgott.
– Claire… drágám… – dadogta, és felém nyújtotta a kezét, miközben a hangja hirtelen sírásra görbült. – Hallgass meg. Csak… csak biztonságban akartam tudni a jövőnket. A befektetések… a piacon minden bizonytalan volt… nem akartam rosszat…
– Nem akartál rosszat? – kérdeztem, és egy lépést tettem felé. – Amikor tizennyolc hónapon keresztül átjátszottad a cég pénzét egy saját magad által alapított fedőcégbe? Amikor elkészíttetted azokat a hamis aláírásokat? Amikor ma reggel megváltoztattad a saját feleséged jegyét első osztályról economyra, hogy ezzel is megmutasd, hol a helyem a te kis birodalmadban?
A felügyelő ekkor lassan felemelte a rádióját.
– Biztonsági szolgálat? Kérem, fáradjanak a 4-es check-in pulthoz. Van itt egy jogosulatlan hozzáférési kísérlet és pénzügyi visszaélés, amit helyben kell tisztáznunk.
III. A Hawaii-i utazás vége
– Nem! – üvöltötte Richard, amikor meglátta, hogy két egyenruhás biztonsági őr közeledik a folyosó felé. – Ezt nem teheted meg! A családi nyaralás… a villa… mindent lefoglaltam!
– Nem, Richard – mondtam nyugodtan, miközben visszahúztam a táskám cipzárját, benne azzal az economy jeggyel, amit ő adott nekem. – Te nem foglaltál le semmit. A villát, a bérautókat, a vacsorákat, sőt, még a te meg az anyád első osztályú jegyét is… mindezt a Pacific Meridian Aviation vállalati kártyájáról fizetted. Vagyis a mi pénzünkből – pontosabban az én pénzimből.
Patricia ekkor végre megértette a helyzetet. Felpattant a bőröndjéről, és Richardhoz lépett, a szeme szinte szikrázott a dühdtségtől.
– Richard Carter! Azt mondtad, hogy a te üzleti sikereidből utazunk! Azt mondtad, hogy te vagy a cég igazgatója! Hogyhogy a feleséged tartja a kezében az egészet?!
– Anyu, fogd be! – üvöltött vissza a fia, de már késő volt. A titok, amit Richard éveken át épített a hazugságaira, végleg összeomlott.
