“Ne túlozz!”
“Hallottalak, Alejandro!”
Alejandro arca megkeményedik, hangja élessé válik, mint egy penge. “Áh, és kémkedtél magánbeszélgetések után?”
“Hazudtál neki, hogy mondod, hogy lemondod az utazásaidat az állítólagos válságaim miatt!”
“Ez csak egy gyakorlati ürügy volt, hogy bizonyos ügyeket igazoljanak a vezetőség előtt!”
“Ez hamis, soha nem történt meg!”
Alejandro száraz, lekezelő nevetést hallatott. “Nézz magadra. Csak egy ember ismer fel tizenhárom év után, és azt hiszed, újra te vagy a nagyszerű Dr. Mariana Torres. »
A sértés nagyon meghatott.
Ekkor Alejandro mobiltelefonja hangosan rezegett a pulton. A képernyő felvillant, amikor megérkezett egy üzenet.
Marianának volt ideje elolvasni az első szavakat, mielőtt ő elkapta az eszközt az asztalról. Egy kapcsolatfelvétel Chloe néven volt:
“Szóval, ma este előléptetést ad neked? Ha megvan, végre elmondod neki az igazat, igaz? »*
Alejandro megragadta a telefont, és brutálisan a zsebébe dugta.
Mariana lassan felnézett rá. “Milyen igazságot mondasz, Alejandro?”
És hét év után először jött rá, hogy lánya elvesztése talán nem az egyetlen tragédia, ami ezen a négy falon belül zajlott…
